Ismered azt az érzést, amikor már napok óta tudod, hogy szombaton el kellene menned valahova és egyre jobban húzod az időt, egyre több kifogást találsz, egyre jobban vársz arra, hogy valaki más mondja le helyetted? Aztán végül te mondod le, és az első másodpercben megkönnyebbülsz, a másodikban meg már jön a bűntudat. Rossz ember vagy? Szociálisan alkalmatlan? Vagy csak fáradt? A pszichológusok válasza meglepőbb, mint gondolnád.
Miért érezzük, hogy le kell mondanunk néha?
Az ember társas lény, ezt tanítják az iskolában, ezt halljuk mindenhol. De ami ritkábban hangzik el: az ember egyidejűleg magányra és csendre is vágyó lény. A kettő nem zárja ki egymást.
A pszichológia introvertált és extrovertált személyiségtípusokat különböztet meg, és ez nem azt jelenti, hogy az introvertált nem szeret emberek között lenni. Azt jelenti, hogy az egyedüllét tölti fel, míg a társaság meríti. Az extrovertáltnál ez fordítva van. Olvass még a témában
Bájosak, stílusosak és igazságosak: ezért szeretünk annyira a Mérlegek társaságában lenni
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
Egy hónapig nem rendeltem ételt, csak abból főztem, ami otthon volt – ezt tanultam belőle
A vegán barátnőm szerint ez az egy tévhit tartja vissza az embereket a váltástól
Ha tehát valaki belülről introvertált, és napok óta pörögtök, meetingeken ültök, emberekkel foglalkoztok, a szombati buli nem pihenés. Erőfeszítés. De még az extrovertáltaknak is vannak olyan időszakaik, amikor a test és az idegrendszer jelzi, hogy most nem. És ezt érdemes meghallani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
