Napjainkban gyakran arra sem jut elég időnk, hogy a legfontosabb kapcsolatainkkal eleget foglalkozzunk, hogy őszinte beszélgetéseket folytassunk és igyekezzünk megoldani a felmerülő problémáinkat. A párok, házaspárok életében is egyre gyakoribbak a veszekedések, viták, nézeteltérések, amelyet néha csak szakember segítségével lehet megoldani.
Császárné Kiss Szilvia pszichológussal, család- és párterapeuta jelölttel beszélgettünk arról, hogyan kinek és hogyan segíthet a párterápia.
Mikor és leggyakrabban milyen problémákkal szokták felkeresni a párok a párterapeutákat?
A gyakorlat során sokszor tapasztaljuk, hogy első sorban akkor érkeznek hozzánk párkonzultációra a párok, amikor már életük és párkapcsolatuk jelentős részét, napi szinten áthatja a probléma, amely gyakran inkább tünet, amivel hozzánk fordulnak. Gyakori eset, amikor tulajdonképpen „ugyanazokat a köröket futják” egy-egy veszekedés során, és nem jutnak dűlőre, az adott kérdést, megoldandó problémát illetően.
Ha mindkét fél úgy érzi, egy helyben toporognak, a veszekedések állandósulnak, és ilyenkor gyakran előkerülnek a már akár évek óta gyűjtögetett, de ki nem mondott – és emiatt feldolgozásra, megoldásra sem kerülhető – sérelmek. Az ilyen veszekedések miatt a pár tagjai egyre távolabb kerülhetnek egymástól, holott valójában mindketten vágynának a másik fél részéről való megértésre, elfogadásra és szeretetre, és hogy biztonságban kötődhessenek a társukhoz.
Sokszor találkozunk a hűtlenség, és ezt követően a bizalmatlanság nehéz kérdéskörével, melynek megmunkálása nagy türelemmel jár a pár mindkét tagja részéről egyaránt. Az eltérő gyermeknevelési értékek, elgondolások, ki milyen értéket és megoldási módszereket hoz saját családi eszköztárából, emlékeiből, szintén sarkalatos kérdést jelenthetnek a párok konfliktusaiban.
Kinek lehet szükséges megkezdenie a párterápiát?
Bár adott esetben külső megfigyelőként – például szülőként, barátként –, de akár szakemberként is, hiába látjuk a kapcsolati terápia megkezdését fontosnak, ha a pár valamelyik tagja mégsem érzi úgy, hogy szívesen részt venne az üléseken és dolgozna kapcsolatukon, vagy az adott probléma megoldásán. Minden esetben akkor szoktam javasolni a párkonzultációt, ha a pár mindkét tagja már az első üléseken kifejezi motivációját, és látjuk a közös munka iránti elköteleződésre való hajlandóságot, erőt, lehetőséget. Hiszen a terápia megkezdése és folytatása jelentős energia-és erőforrás befektetéssel jár az összes résztvevő részéről.
Mikor érdemes belevágni a párterápiába?
Nem csupán akkor érdemes dolgoznunk a párkapcsolatunkon, ha már úgy érezzük, hogy valami nem kerek. Napjainkban nagyon fontos és sajnálatos, hogy modern és siető kultúránkból egyre inkább hiányzik, hogy a jelentős, rituális eseményekre felkészülhessünk.
Régen a többgenerációs otthonokban, ahol sok testvérrel, szülőkkel, nagy- és dédszülőkkel együtt számos bölcsességgel és tanáccsal gazdagodhattunk, minden egyes fontos családi életeseményt megtapasztalva, de ez ma már másképp működik.
Ezekben a helyzetekben kiemelten fontos szerep jut a család- és párterapeuták számára. Gondolhatunk akár a pár tagjai és a család számára is nagy, meghatározó lépésre, mint például a fiatalok szülői házból való elköltözésére, majd az összeköltözésre. Ez az összecsiszolódással járó, természetes és energiaigényes folyamat kompromisszumokat, ideális esetben akár kezdeti összezördülések megtételét vonja maga után.
Az idősebb szülőpárosok esetében akkor jöhetnek elő nehézségek, amikor gyermekük kirepül a családi fészekből. Ekkor számos fontos szerepük ellátását szükségesek újradefiniálniuk, párjukkal újra egymásra találniuk és megmunkálni a nehéz kérdést: „mit is kezdjünk most itt a nagy üres házban egymással”? A fiatalabb pároknál kiemelendő a házasságra való felkészülés időszaka és az arról való kommunikáció, hogy a pár tagjai milyen érzésekkel, gondolatokkal készülnek a házasságra, mit jelent számukra, milyen korábbi értékeket hoznak például a családjukból.
Bár életünk természetes része, az egyik legmeghatározóbb esemény a pár számára a gyermek születése, ami alapjaiban változtatja meg nem csupán a pár, hanem a pár mindkét oldalán jelenlévő családi rendszer életét. Hiszen, egy gyermek érkezésével nem csupán anya és apa, hanem család születik, eltolva a fiatal pár szüleit a nagyszülői generáció felé.
A gyakorlat mutatja, hogy az elköltözés, házvásárlás, házasság és gyermekszületés napjainkban olykor gyakorlatilag egyszerre történik meg a fiatal páros életében.
Ezek az események rendkívül nagy erőfeszítéseket kívánnak a pár mindkét tagja részéről, melyekről szintén érdemes beszélni.
Vannak olyan esetek, amikor előre látszik, hogy nem lesz hatékony a párterápia?
Vannak olyan esetek és élethelyzetek, amikor ez egy első találkozást követően is láthatóvá válik, vagy akár több konzultációs alkalmat követően tudjuk, hogy már nem folytatható tovább. Előfordul, hogy a pár valamelyik tagja teljes erőbedobással, szívvel szeretné megmenteni és helyrehozni kapcsolatukat, míg a másik fél – sokszor erős nyomás alatt állva – bár eljön és látszólag részt vesz az üléseken, mégsem motivált vagy érdekelt abban, hogy kapcsolatuk megerősödjön és folytatódjék.
Természetesen minden kapcsolat más és épp ettől különleges és egyedi minden párterápiás folyamat, így előfordul, hogy bár a pár mindkét tagja egyetért abban, hogy kapcsolatukat nem kívánják egymás társaikként folytatni, azonban szeretnék megérteni, mi vezethetett kapcsolatuk végéhez és eljutni a lezáráshoz. Ilyenkor segíthetünk abban, hogy végiggondolják és megbeszéljék, mit tanulnak a másiktól vagy akár magukról, melyek azok a nagyon fontos értékek, melyeket tovább vihetnek életükben, akár egy következő kapcsolatba.
Hogyan néz ki a gyakorlatban a párterápia folyamata?
Gyakran tapasztalom, hogy a fiatal, de akár idősebb párkonzultációra érkező párosok erős szorongással, szinte misztifikálva a közös munkát érkeznek meg az első találkozásra. A párkapcsolati konzultációban bevett gyakorlat, hogy két párkonzultáns/párterapeuta jelölt vagy pedig már végzett párterapeuta vezeti a beszélgetést. A koterápiás elrendezés egyik egyszerű és logikus előnye, de egyben célja is, hogy „több szem többet lát” alapon, a pár mindkét tagja fokozott odafigyelésben és megértésben részesüljön.
Szintén fontos segítő eszköze a terapeutáknak, hogy az üléseket minden esetben a szakmai etikai kódex messzemenő figyelembevétele és szakmai titoktartás mellett, kizárólagosan a pár beleegyezésével, hangfelvétel segítségével rögzítjük. A terápia közös lezárásával a felvétel minden esetben megsemmisítésre kerül. Ennek technikai oka van, hiszen az ülések során a terapeuta páros egyik tagja sem jegyzetel, hanem a párra figyel. Egy találkozás általában másfél óra.
Az első párkonzultációs ülés során arra kérjük a pár mindkét tagját, tetszőlegesen megválasztva a beszélgetés kezdeményezőjét, hogy mondják el, hogyan és miért érkeztek hozzánk, kinek milyen elvárásai vannak a közös munkát illetően. Ezt követően azon kezdünk el közösen és a pár mindkét tagját bevonva és figyelve rájuk dolgozni, hogy mi az, amivel a pár mindkét tagja úgy érzi, hogy szívesen foglalkozna, melyek azok a pontok, melyekkel kapcsolatban úgy érzik, hogy idő és energia befektetés tekintetében is elköteleződnének a közös munka mellett. E kérdések tisztázásával eljutunk a szerződéskötésig, ami nagyjából a 3. találkozásra datálható.
A szerződéskötés legfontosabb szempontja, hogy a pár mindkét tagjának legyen lehetősége arra, hogy megfogalmazza azt, ami számára elfogadható célja lehet a közös munkának, és ebben fontos, hogy segítsük a párost és olyan célt határozhassunk meg, ami mindkettejük számára elfogadható. Ezt követően pedig tekintettel arra, hogy minden párkonzultációs folyamat más és más, elkezdődik a közös munka, melynek időtartamát mindig a pár igényei, munkatempója határozza meg. A párkonzultációs folyamat végét lezáró ülések segítik, ahol szintén számos élmény és tapasztalat megosztható a páros részéről, melyek a koterapeuták számára is nagyon fontos feedbacket jelentenek.