Ha mindkét fél úgy érzi, egy helyben toporognak, a veszekedések állandósulnak, és ilyenkor gyakran előkerülnek a már akár évek óta gyűjtögetett, de ki nem mondott – és emiatt feldolgozásra, megoldásra sem kerülhető – sérelmek. Az ilyen veszekedések miatt a pár tagjai egyre távolabb kerülhetnek egymástól, holott valójában mindketten vágynának a másik fél részéről való megértésre, elfogadásra és szeretetre, és hogy biztonságban kötődhessenek a társukhoz.
Sokszor találkozunk a hűtlenség, és ezt követően a bizalmatlanság nehéz kérdéskörével, melynek megmunkálása nagy türelemmel jár a pár mindkét tagja részéről egyaránt. Az eltérő gyermeknevelési értékek, elgondolások, ki milyen értéket és megoldási módszereket hoz saját családi eszköztárából, emlékeiből, szintén sarkalatos kérdést jelenthetnek a párok konfliktusaiban.
Kinek lehet szükséges megkezdenie a párterápiát? Olvass még a témában
„Egyetlen nőben nincs meg az, amire vágyunk” – Ezért kell a férfinak a feleség és a szerető is
„Köszönöm, ezt sosem kérdezte még senki.” Férfiak, hogy álltok a mentális egészséggel?
„Már az is baj, ha egy nő megoldja a saját gondjait.” Miért kerülik a férfiak a sikeres nőket?
Ezek a biztos jelei, hogy a pasi teljesen beléd esett és komolyak a szándékai
Bár adott esetben külső megfigyelőként – például szülőként, barátként –, de akár szakemberként is, hiába látjuk a kapcsolati terápia megkezdését fontosnak, ha a pár valamelyik tagja mégsem érzi úgy, hogy szívesen részt venne az üléseken és dolgozna kapcsolatukon, vagy az adott probléma megoldásán. Minden esetben akkor szoktam javasolni a párkonzultációt, ha a pár mindkét tagja már az első üléseken kifejezi motivációját, és látjuk a közös munka iránti elköteleződésre való hajlandóságot, erőt, lehetőséget. Hiszen a terápia megkezdése és folytatása jelentős energia-és erőforrás befektetéssel jár az összes résztvevő részéről.
