Van, amit nem lehet megkérdőjelezni
Az említett megállapításhoz csatlakoznak a pszichológusok, akik úgy nyilatkoztak, hogy az édesanyák mindig teljesen biztosak lehetnek abban, hogy az övék a megszületett gyermek. Ez nem mindig állja meg a helyét apai ágon. Még akkor is, ha kívülről szemlélve teljesen egyértelműnek tűnik, hogy ki az édesapa, valahogy evolúciós szinten él bennünk egyfajta kétely az apaságot illetően.
Az anya kiléte azonban nem lehet kérdés, így a nagymama is teljesen egyértelmű, anyai ágon a családfát is sokkal biztosabban fel lehet göngyölíteni, legalábbis ott jóval kevesebb kérdés, háttérinformáció merülhet fel. Részben tehát ez az „evolúciós kétely” az oka annak, hogy pszichikailag automatikusan közelebb állnak az anyai nagymamák az unokákhoz, és ezért alakul ki köztük nagyobb eséllyel erősebb kötődés.
Természetesen ezt bármikor felülírhatják a személyiségbeli különbségek, vagy akár a távolság, betegségek keltette akadályok, és nincs is kőbe vésve, hogy te is csak az anyai nagymamádhoz állhatsz igazán közel. Olvass még a témában
Azonban genetikai és pszichológiai szinten is megerősítést nyert, hogy a nagymamák, azon belül is az anyai nagymamák azok, akik rajongásig imádják az unokákat, ők pedig ezt természetesen viszonozzák is.
Hogy mindez mennyire a tudatalatti, és mennyire a tudat műve, az talán nem is olyan lényeges. Annál fontosabb az, hogy ez a szoros kapocs egyszeri, és valóban megismételhetetlen.
