Pszichológus helyett
Mindenki látott már olyan posztokat, melyek „csepegtek a mártírkodástól”, az érzelmi megnyilvánulások végletességéről tanúskodtak.
A közösségi oldalak néha az utolsó szalmaszál lehetőségét kínálják az embereknek. A figyelem felkeltése a cél, az együttérzés természetes vágya: nem vagyok egyedül.
Ám ahelyett, hogy ezekkel az emberekkel törődnénk, inkább töröljük őket, vagy „meg van a véleményünk” róluk, „bolondnak” nézzük őket. Olvass még a témában
Ez viszont amiatt van, mert nincs napi „face to face” kapcsolat, barátságunk nem „számon kérhető” – a komfort zónán belül maradunk, kényelmi szempontjainkat vesszük figyelembe. Ez viszont nem igazi „barátság”, nem igazi közösség, az önzés, és a valódi kölcsönösség hiánya miatt.
A megoldás egyszerű lenne. Egyrészt, nem kellene helyettesíteni, mellőzni valódi emberi kapcsolatainkat, másrészt az internetes, közösségi oldalon fenntartott barátságokat, az onnan lecsapódott visszajelzéseket megfelelő intelligenciával, a helyén kellene kezelni.
