A probléma gyökere
Az elmúlt 20 évben egyre kevesebb kapcsolatunk van embertársainkkal. A kedves idős néni, aki nagymamánkkal is jóban volt, ismerte családunk történetét, már rég meghalt.
A házban minden héten feltűnik egy újabb lakó, akivel idő hiányában nem tudunk „baráti” kapcsolatot kialakítani. A szomszéd néni gyereke és annak családja külföldön él, unokáit ő maga sem ismeri.
A munkahelyen úgy reszket mindenki saját állása miatt, hogy nem bízik senkiben, így jobb, ha senki semmit nem tud a másikról. Olvass még a témában
A gyereket csak „random” nyári táborba lehet beíratni, mert nincs vagy alig van, minden évben szervezett tábor, meghatározott, összeszokott kis közösséggel.
Az iskolában nincsenek hosszú távon életképes szakkörök, ahová a szegény és gazdag gyerek ugyan olyan jó szájízzel megy.
A kisboltban minden drágább, így nincsenek odaszokott, meghatározott vásárlói, akik nap mint nap összefutnak a bolt előtt, üdvözölve egymást… és sorolhatnánk még.
