A várakozás
Sosem felejtem el, mi volt az a pont, amikor végképp nyilvánvalóvá vált, hogy hiába szeretem ezt az embert, én sosem fogok neki annyira számítani, ahogy én szeretném.
A születésnapjára vett – nem olcsó – nyaralását szerveztem éppen, és kellett volna pár adat a foglaláshoz. Órákkal előtte küldtem el neki a kérdéseimet, és csak vártam, vártam. Közben többször ránéztem a közösségi médiára, és láttam, hogy posztolt, lájkolt, de az üzenetemet nem olvasta el. Pedig láthatta, hogy fontos, mert azzal kezdtem, hogy „sürgős adatok kellenek.”
Egyértelmű volt, hogy van nete, működik a telefonja és nem elfoglalt: egyszerűen azért nem válaszolt, mert nem érdekelte a dolog. Olvass még a témában
„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal
A fiatal szinglik 77 százaléka így talál szerelmet – nem az online társkereső a megoldás
„Azért tette tönkre a blúzom, mert elmentem bulizni a csajokkal” – A bántalmazás finom formái a párkapcsolatban
„Hallani sem akart róla, hogy aláírja” – ügyvédek gondolatai a házassági szerződésről
Amikor este megírta, hogy „Bocs, csak most láttam, hogy írtál, őrült napom volt” – én már csak annyit válaszoltam, hogy már nem aktuális, az utazást lemondtam, és másnap elhozom a cuccaimat.
Következő cikkünkDivat lett a valódi érdeklődés – A Z generáció már kifejezetten a „chalant” kapcsolatokat keresiÉvekig úgy tűnt, hogy a modern randizás egyik kimondatlan szabálya: minél kevésbé mutatod ki, hogy fontos neked valaki, annál vonzóbbnak tűnsz. A „nem érdekel különösebben" hozzáállás, az érzelmi távolságtartás és a bizonytalan státuszú kapcsolatok egész generációk párkeresési szokásait alakították. Most azonban fordulni…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
