A várakozás
Sosem felejtem el, mi volt az a pont, amikor végképp nyilvánvalóvá vált, hogy hiába szeretem ezt az embert, én sosem fogok neki annyira számítani, ahogy én szeretném.
A születésnapjára vett – nem olcsó – nyaralását szerveztem éppen, és kellett volna pár adat a foglaláshoz. Órákkal előtte küldtem el neki a kérdéseimet, és csak vártam, vártam. Közben többször ránéztem a közösségi médiára, és láttam, hogy posztolt, lájkolt, de az üzenetemet nem olvasta el. Pedig láthatta, hogy fontos, mert azzal kezdtem, hogy „sürgős adatok kellenek.”
Egyértelmű volt, hogy van nete, működik a telefonja és nem elfoglalt: egyszerűen azért nem válaszolt, mert nem érdekelte a dolog. Olvass még a témában
Őszintén? Kicsit ítélkezem, ha valódi gyémánt gyűrűd van a laboratóriumi helyett
„Kisminkelt, majd egy tortába nyomta az arcom” – Szexmunkások bizarr, de vicces történetei
Az 5 legjobb esküvői témájú film – szerintünk
„Folyamatos túrázással túl tudok lenni rajta” – Férfiak vallomásai, hogyan dolgozzák fel a szakítást
Amikor este megírta, hogy „Bocs, csak most láttam, hogy írtál, őrült napom volt” – én már csak annyit válaszoltam, hogy már nem aktuális, az utazást lemondtam, és másnap elhozom a cuccaimat.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
