A nagy áttörést a szifilisz járvány időszaka hozta meg, amikor az betört Európába. Ekkoriban ugyanis élt egy olasz Gabrielle Fallopius nevű anatómus, aki első írásos jegyzékeiben, már egy vékonyabb vászonból készült burokról írt. Ennek a használtatát különösen fontosnak tartották és javasolták, ugyanis úgy hitték, hogy ez az egyetlen dolog ami meg tudja védeni a férfiakat a szifilisztől.
Később az 1500-as években, újabb forradalmi felfedezés következett. Rájöttek, hogy ha egy bizonyos kémiai oldatba áztatják a vásznat, és megvárják míg az a száradásával rátapad az anyagra, akkor sokkal jobban megőrzi tartósságát, és a különböző elszakadások ellen is nagyobb védelmet biztosít. Ezeket tekinthetjük tehát, a spermicid óvszerek ősének.
Az idő haladtával, az első írásos feljegyzések az 1700-as évekből származtak, amikor is fellelhető volt, hogy már nem vásznat, hanem különféle állati anyagokat használtak fel a kondom készítéséáre, mint például, a disznó, birka vagy kígyóbél, de nem volt ritka az sem hogy a macskák hugyhólyagjából állították elő az óvszert. Olvass még a témában
Ebben az évszázadban élt Casanova is, akiről már közismerten tudta mindenki, hogy ő rendszeresen használt különböző óvszereket. Nagy nőcsábász lévén, azért legalább a védekezésre odafigyelt, ami dícsértetes dolognak számított akkoriban. Magát a „condom” szót is ekkor szabadalmaztatták, először egy udvari könyvben találtak róla írásos jegyzeteket, amiből arra lehetett következtetni, hogy valószínűleg Condom eredeileg egy angol királyi orvos volt, II. Károly idejében. Valószínűsíthető, hogy ő talált fel akkoriban egy olyan eljárást, amivel megóvhatta a királyt a nemkívánatos csecsemő szaporulattól.
