Ha sétálok az utcán, az ablakokból nagyon sokszor érzek friss kenyérillatot kiszűrődni, és ez nyugalommal, szeretettel tölti meg a szívem. Én magam évek óta kényeztetem a családomat kenyerekkel, persze hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.
Kétségtelen, hogy az elmúlt éveket átvészelni nem volt egyszerű feladat, sokan választottak olyan hobbikat, amikkel elüthetik az otthon töltött időt és még a spórolásban is segít. Ezen kívül még van néhány olyan dolog, ami segít kicsit jobbnak érezni azt, ami nem jó. Ilyen a kenyér illata, és a sikerélmény, ami a szépséges kisült kenyeret övezi.
Limara és a kezdetek
Néhány évvel ezelőtt kezdtem el kenyeret sütni. A legjobb receptet nem kellett túl sokáig keresnem, hiszen hamar rátaláltam egy blogra, amelyben Jól Bevált Fehér Kenyerem (vagyis JBFK) néven ott volt a nagy Ő. Tóthné Libor Marcsi blogja, a Limara péksége volt az, ami elindított az utamon. Volt egy kis kihagyás, de idén újrakezdtem. Limara szerint ha kenyered van, akkor három dolgot ehetsz: a héját, a belét és a kenyeret.
Az én kenyéréletemben az első nagy kérdés az volt, hogy kovász vagy nem kovász. Limara erre a kérdésre is választ adott. Az elfoglalt anyukáknak ugyanis ott az öregtészta, amivel szuper kenyereket lehet sütni, de nem kell annyira figyelni rá, mint egy hosszú időn át érlelt kovászra. Persze nekem sem sikerült minden elsőre. Kísérletezgettem, hogy megtaláljam a legjobb kenyérreceptet, ami a gyerekeknek és a család többi tagjának is ízlik.
Limara öregtésztája – a kenyereim alapja
- 500 g BL80 kenyérliszt
- 3 dl kézmeleg víz
- 1 teáskanál só
- 1 dkg friss élesztő
Egy tálba szitáljuk a lisztet, majd hozzákeverjük a sót. A vizet és az élesztőt elkeverjük, majd hozzáöntjük a liszthez, és jól összekeverjük. Nyúlós állagú tésztát kapunk, ami 12 óra pulton kelesztés után mehet a hűtőbe, ahol akár 2 hétig is eláll.
