Minél kevesebbet tud valaki, annál magabiztosabb
A Dunning-Kruger-effektus egy kifejezés, amelyet 1999-ben a Cornell Egyetem szociálpszichológusa, dr. David Dunning, és Justin Kruger posztgraduális hallgató hozott létre. Eredeti tanulmányukban négy vizsgálat sorozatát hajtották végre. Ennek eredményeként azt találták, hogy azok az emberek, akik a nyelvtan, a humor és a logika tesztjein a legalacsonyabb pontszámokat érték el, tipikusan drámai módon túlbecsülik a teljesítményüket.
A Dunning-Kruger-effektus azt írja le, hogy az emberek hogyan gondolják, hogy sokkal hozzáértőbbek, alkalmasabbak és okosabbak, mint amilyenek valójában.
„Az inkompetens emberek nem ismerik fel a saját inkompetenciájukat.” – mondja Dunning, aki most az University of Michigan pszichológus professzora.
Olvass még a témában
Meg vannak győződve arról, hogy kiválóak valamiben, amikor nem, túlbecsülik saját képességeiket. Hiányzik az a képességük és öntudatuk, hogy felismerjék, hogy valamiben nem jók; valójában inkompetensek. De azt hiszik, hogy kompetensek – sőt talán még a legjobbak is, néha egyenesen narcisztikussá válnak.
„Azok, akikek a Dunning-Kruger-effektus jellemzői megmutatkoznak, a mentális egészség területén dolgozók nyelvével érve rossz intuícióik vannak” – mondja dr. Paul Hokemeyer, klinikai és tanácsadó pszichoterapeuta.
Jellemzően törékeny egójuk van, és úgy érzik, hogy nagy önbizalommal és látványosan kell a világ elé lépniük, hogy biztonságban érezzék magukat.
A rossz sofőrök jó sofőröknek hiszik magukat. A rossz szakácsok úgy gondolják, nekik kellene készíteniük a karácsonyi vacsorát. A rossz menedzser azt gondolja, hogy született vezető. A botfülű énekes azt gondolja, olyan tehetséges, hogy Grammy-díjat érdemelne. Ezek mind a Dunning-Kruger-effektus példái a mindennapokban.
