Az önismereti utam során újra és újra szembesültem ezzel. Családállításon, bodywork-ön, csoportos terápiákon szinte mindenütt ott voltak velem a nők generációkon átívelő történetei. Olyan sebek ezek, amelyek nem mindig láthatóak, mégis mélyen bennünk élnek, meghatározzák a gondolkodásunkat, reakcióinkat, döntéseinket, kapcsolatainkat.
A generációs és történelmi traumák témája komoly figyelmet kapott az elmúlt években – nem véletlenül. Egyre többen érezzük: nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert a gyógyulás nemcsak rólunk szól, hanem az utánunk következő generációkról is.
De mi is az a generációs trauma?
Generációs traumáról akkor beszélünk, amikor a meg nem dolgozott, elfojtott, kimondatlan fájdalmak szülőről gyermekre öröklődnek át. Megdöbbentő módon ezek a traumák nem pusztán a viselkedésben, döntésekben jelenhetnek meg, hanem akár biológiai szinten, a génjeinkből is kimutathatóak. Olvass még a témában
A történelmi trauma ezzel szemben egy egész közösséget érint. Ilyen például egy háború, a kitelepítés, a népirtás, szóval a kollektív fájdalom, amit adott generációk, közösségek éltek meg. A két trauma eltérő, mégis nagyon hasonló hatást gyakorol az egyénre.
A nőket a történelem során generációkon, évezredeken át bántalmazták: fizikailag, lelkileg, szexuálisan, gazdaságilag. A patriarchális rendszer elképesztően hosszú időn keresztül másodrendűként kezelt minket, és ez nemcsak női elődeink életére volt hatással, hanem ránk is. Az örökül hagyott minták és sebek csendben, láthatatlanul szálltak tovább ránk, ma már sokszor felismerhetetlen tünetekké átalakulva.
