Amikor nem is tudod, honnan jön a fájdalom
A generációs trauma nem mindig nyilvánvaló. Néha csak annyit érzünk, hogy valami nem stimmel, valahol elakadtunk, és fogalmunk sincs, honnan ered a problémánk. Lehet, hogy azt veszed észre, túlságosan szorongsz, nem tudsz bízni, állandóan erős akarsz lenni, mert azt érzed, nem engedheted meg magadnak a gyengeséget. Vagy azt tapasztalod, hogy már az ötödik képesítésedet szerzed, és még mindig nem érzed magadat elégedettnek vagy akár csak elégnek.
De gondolkoztál már azon, honnan jön ez? Miért van az, hogy folyton azt érzed, bizonyítanod kell? Mikor lettek a saját vágyaid másodlagosak?
Számomra óriási felismerés volt, amikor rájöttem, mennyi olyan félelem él bennem, ami valójában nem is az enyém – és a magyarázatért még csak nem is kell sokat visszautaznom az időben. A nagymamám egyszer elmondta nekem, hogy nem ahhoz ment feleségül, akit igazán szeretett. Ez az ő korában természetes volt, de az csak a szerencsén múlott, hogy nem egy bántalmazó, elnyomó férjet kapott maga mellé. Olvass még a témában
„Ki vagyok Én?” – Te tudod ki vagy a szeretteid nélkül?
TESZT: Készen állsz a fogyókúrára? Lássuk, mennyire vagy elhivatott!
„Bottal ütötte a néni a síkképernyős tévét” – Hipermarketben dolgozók mesélnek szürreális vevőkről
Már 1 milliárd forintot spóroltak a magyar diákok a zseniális módszerrel – te ismered?
Dédszüleim még csak remélhették, hogy egyszer lesz lehetőségük a szabadságra, a választásra, az önálló életre vagy akár arra, hogy ne a háborús nélkülözés, a család életben maradásáért vállalt munka jelentse a mindennapokat.
Én már élhetem az új jövőt. Dönthetek úgy, hogy nem maradok benne egy rossz kapcsolatban, akár el is válhatok. Élhetek együtt a szerelmemmel házasság nélkül és szeretkezhetek az esküvő előtt. Mondhatok nemet a társadalmi elvárásokra és nem kell szégyellnem, ha egyedül élek, ha nem házasodom meg, ha nincs gyerekem, ha a karrieremre koncentrálok. Elutazhatok (akár egyedül) egy másik országba úgy, hogy nem kell engedélyt kérnem senkitől.
Ezek a dolgok ma már sokaknak természetesek, de néhány évtizede még elérhetetlen álmok voltak – gyakorlatilag minden nő számára. Nekünk viszont már nemcsak jogunk van élni ezekkel a lehetőségekkel, hanem felelősségünk is felismerni az értéküket.
