Mi már választhatjuk a gyógyulást
Amióta tudatosan foglalkozom ezekkel a mintákkal, egyre világosabb számomra, hogy a gyógyulás nem csupán egyéni folyamat. Az, hogy én dolgozom magamon, hatással van a lányomra, a családomra, sőt az egész rendszerünkre – akkor is, ha a többieknek fogalma sincs, mivel töltöm a vasárnapjaimat.
Megszakíthatom azt a láncot, amit sokáig magától értetődőnek vettünk. Lehetek én az, aki másképp csinálja, aki beszél róla, aki kérdez, aki nem hallgat tovább. Már nem kell csendben tűrnöm, mint ahogyan női felmenőim tették és nem kell lázadónak éreznem magam csak azért, mert másképp gondolkodom.
A legfelemelőbb ebben az egészben, hogy már nem vagyok egyedül. Családtagok, barátok, ismeretlen ismerősök csatlakoznak ezekhez a körökhöz, és hétről hétre látom, ahogy egyre több nő indul el ezen az úton. Egyre több felismerés, könyv, beszélgetés, csoport és mozgalom születik Magyarországon is. Már nem tabu a trauma, már nem szégyen a múlt – sokkal inkább egy kapu, amin átlépve elkezdhetünk egy másik életet élni. Olyat, amelyet már nem a félelem, hanem a tudatosság és a szabadság vezet. Olvass még a témában
