Helló, lányok, ugye tudjátok, hogy normális dolog emberként kinézni?
Nemrég néhány barátnőmmel ültünk össze az egyikük nappalijában, és miközben a kanapén heverve teáztunk, és megbeszéltünk minden fontos dolgot a gyerekkori traumáink újratárgyalásától a patriarchátus lebontásáig, könnyedebb témákra terelődött a szó. Például, hogy milyen nehezen viseljük a hideget, de a fűtést is: „Teljesen ki van száradva a bőröm!” – panaszkodott az egyikük.
„Pont most néztem ezt a kollagénes-hyaluronos maszkot” – húzta elő a telefonját a másik – „mert borzasztóan vízhiányos az arcbőröm!”
És itt elszabadult a pokol
Abban, hogy némi extra hidratálásra van szükségünk, teljesen rendben van. Valószínűleg 30 fölött minden nő száját elhagyja ez a mondat, és lássuk be, télen egyébként valóban mindenkinek szüksége is van egy kis extra testápolózásra. Azt sem gondolnám, hogy nem hangzik el szinte minden 30 feletti nőtől életében legalább egyszer a mondat, hogy „Kellene egy jó arcmaszk”. Általában este tíz után, arckrémmel a kezében, enyhe egzisztenciális szorongással a lelkében. Olvass még a témában
Csakhogy innen nagyon gyorsan elszabadult a pokol
Tíz perccel később a barátnőimmel már ott tartottunk, hogy kinek miért „nem jó” a szemöldöke – igen, az a két darab szőrrel borított ív a homlokunk alatt, aminek az lenne a funkciója, hogy ne folyjon a szemünkbe az izzadtság, de valamiért 2026-ban már esztétikai és erkölcsi kérdés is lett a megjelenéséből. És mert így van, hajlandóak vagyunk tépni, újrarajzolni, formázni, tetoválni, vagy kisebb vagyont költeni egy hóvirág-szirom méretű tégelyben érkező kencére, ami azt ígéri, hogy majd dúsabban nő tőle. Hogy utána legyen miből szedni.
Egy másik barátnőm közben bevallotta, hogy ő kifejezetten utálja a saját kutikuláit. „Nézd meg!” – dugta a kezét az orrom alá. „Látod, hogy milyenek?” Mintha a hiba olyan nyilvánvaló lenne, hogy magyaráznia sem kell, most, hogy ránéztem, biztosan engem is eltölt az iszony, hogy mégis hogyan lehet ezekkel élni.
És ekkor ütött meg igazán a felismerés: persze, hogy ezt hiszi, hiszen én is ezt gondolom a pórusaimról az orromon, amit valószínűleg éppen úgy senki más nem nézeget, mint a barátnőm kutikuláit. És hogy valószínűleg egyikkel sincs semmi baj, csak egyszerűen a szénné retusált magazinfotókon általában egyik sincs a fókuszban, és mi meg elhittük, hogy ha ott nem látjuk, akkor nem is lehet, vagy ha van, hát akkor minimum valami gond van vele.
Mert az a forgatókönyv, hogy egyes testrészeink csak úgy léteznek, mint egy embernek – na az biztosan nem lehet.
Valahol útközben elfogadtuk azt a gondolatot, hogy az „oké” kinézet az, ami sima, fényes, hidratált, feszes, szimmetrikus, szőrtelen, pórusmentes és lehetőleg enyhén ragyog. Mint egy photoshoppolt glamúr hirdetés, ahol a modell, akinek egyébként tökéletes a genetikája, és az a munkája, hogy jól egyen, edzzen, és a legmodernebb hatóanyagokkal kezelje magát, mielőtt profi sminkesek veszik kezelésbe – még ez a modell sem úgy néz ki, ahogyan, hiszen senki nem néz ki így. Amit a képeken látunk, az nem igazi, mégis, ha eltérünk tőle – márpedig el fogunk, mert mi valóban létezünk – akkor valami baj van velünk.
A gond ott kezdődik, hogy ez a lista végtelen. Ha megoldod a vízhiányt, akkor jönnek a pigmentfoltok. Ha azok nincsenek, akkor a szem alatti karikák. Ha azokat is eltünteted, akkor észreveszed, hogy az ajkaid „nem elég teltek”. Ha azok már teltek, akkor a hajad „túl lapos”. Ha a hajad jó, akkor a bőröd „túl textúrált”. Mindig van egy újabb részlet, amit kijavíthatnál, finomíthatnál, „optimalizálhatnál”, mintha egy soha véget nem érő Excel-táblában pipálgatnád a saját tested hibáit.
És közben valahogy teljesen elveszítjük a kapcsolatot azzal, hogy ezek nem hibák. Ezek jelek. Annak a jelei, hogy élünk. Hogy van bőrünk, ami reagál az időjárásra. Van kezünk, ami dolgozik. Van arcunk, ami kifejez érzelmeket, nem csak fényt ver vissza, mint egy csillogó magazin lapjai.
Szóval csak szeretném itt hagyni ezt a gondolatot, hátha legközelebb eszetekbe jut, amikor a tükörbe néztek: lányok, teljesen normális dolog emberként kinézni. Nem kell úgy kinézni, mint a modellnek a magazin címlapján. Már csak azért sem, mert még maga a modell sem néz ki úgy, mint a magazin címlapján…
