„Hiányzik a régi orrom.” Nők, akik megbánták a plasztikát

Orrsövény ferdülésem volt és nehezen kaptam levegőt. Az orvos ajánlotta fel, hogy ezzel a műtéttel egyidőben „meg tudná szépíteni” az orrom alakját is. Nem mondom, hogy fitos nózim volt, de különösebb bajom nem volt vele, ő pedig olyan hibákra hívta fel a figyelmem, amiket addig nem is figyeltem. Megtudtam, hogy „széles az orrom vége és az orrnyergem is lehetne elegánsabb.” Alig vártam, hogy csinos kis orrom legyen. Arról nem tájékoztatott, hogy a gyógyulás minimum egy, de inkább két évbe telik és hogy előfordul, hogy a porc nem úgy forr össze, ahogyan kellene. Az orrom azóta is ferde és utálom. Hiányzik a régi alakja, ha visszamehetnék az időben, megelégednék csak az orrsövény korrigálásával.

„Bullhorn”, azaz bikaszarv szájműtétem volt. Ilyenkor az orr és felső ajak közötti részből vágnak ki egy „bikaszarv” alakú bőrrészt, közvetlenül az orr alól. Az orvos először csak egyetlen milimétert vágott ki, gyakorlatilag nem változott semmi, de a heg ott éktelenkedett, emiatt elmentem egy revízióra. Megegyeztünk másfél miliméterben, de ő többet vágott ki és most szörnyen nézek ki. Olyan rövid lett a felső ajkam, hogy alig tudom becsukni a számat, az erőltetés miatt a heg is csúnyán gyógyult. Úgy megváltoztatta az arcom, hogy minden ismerős elborzadva kérdezi, mit csináltam magammal, ami szörnyű érzés.