Ha olyan irodában dolgozol, ahol közösen ebédeltek a kollégáiddal, akkor egészen biztosan találkoztál már a jelenséggel, hogy bizony mindenki végigmustrálja, hogy mit eszik a másik. Persze lehet ezt kedvesen és érdeklődve is csinálni, anélkül, hogy megbántanánk a másikat, de előfordulhatnak kellemetlen helyzetek is, főleg, ha akad valaki a munkatársaid között, aki speciálisan étkezik. Itt az ideje, hogy leálljunk a bíráskodással, és ne szóljunk bele, hogy mit eszik a másik, avagy elég a food-shamingből!
Te ezt tényleg megeszed?
Biztosan te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy döbbenten kérdezték tőled, hogy „te ezt tényleg megeszed?”. Lehet, hogy egy szelet húsra, vagy éppen egy nagy adag salátára vagy halra mondták, a lényeg, hogy ítélkeztek a választásod, a tányérodon lévő étel miatt. Ez – vagyis a food-shaming – pedig semmivel sem jobb, mintha a tested, az életed vagy bármilyen más döntésed miatt ítélnének el.
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, csak próbáld elengedni a füled mellett, kívánj jó étvágyat és soha ne lépj ugyanebbe a csapdába, hiszen nincs jogunk ítélkezni másik döntése felett.
Sose feledd, hogy míg valakinek ez csak egy kis csevegés a tányér fölött, az is lehet, hogy más étkezési zavarokkal küzd és komolyan megbántja egy ilyen kérdés.
Élni, és élni hagyni
Több oka is lehet annak, hogy valaki így reagál a tányérodon lévő ételre, az egyik sajnos az undor. Vannak megosztó ételek, olyan ételek, amelyeknek az összetevői, állaga, illata valamiféle viszolygást vált ki másokból, lehet szó itt erős ízű és illatú sajtokról, olyan húsos ételekről, amelyekben belsőségek is vannak, de sokaknak egyszerűen egy tengeri herkentyűkkel teli tésztaétel is ebbe a kategóriába tartozik. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen nem vagyunk egyformák, különbözik az ízlésünk is, azonban a jó reakció természetesen egyik fél részéről sem az acsarkodás, vagy a másik feletti ítélkezés.
Ha másból kellemetlen reakciót vált ki az ebéded, dönthetsz úgy, hogy aznap megvárod, míg mindenki végez, és egyedül ebédelsz, hogy ne zavarj mást az illatokkal, de azt is választhatod, hogy egyszerűen nem foglalkozol ezzel, hanem jóízűen elfogyasztod és elengeded a füled mellett a kritikát.
Ha pedig te vagy az, aki nem tud egy szobában maradni valamilyen étellel, akkor hagyd ki aznap a közös ebédet. Hidd el, semmi baj nincs azzal, amit választottál és azzal sem, amit a kollégád választott.
KutcherAndrey/depositphotos.com
Van középút: az elfogadás
Az utóbbi években egyre tudatosabbak vagyunk, odafigyelünk a környezetünkre, így arra is, hogy mit eszünk. Sokan arra is törekszünk, hogy amit elfogyasztunk, azzal ne károsítsuk a környezetünket és lehetőleg számunkra is egészséges legyen. Azonban nem mindenki gondolkodik így, vagy nem mindenki szélsőséges ebben a témában, legyen szó a környezetről, vagy a saját egészségéről és az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy mindenkit elfogadunk a döntéseivel együtt.
Ez a hosszú ideje tartó vita kétoldalú: az elszánt környezetvédők a vegán táplálkozásra esküsznek, és nem engedik meg maguknak a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását, vagy semmit, amivel hulladékot termelhetnek, a húsevést pedig a leginkább környezetet károsító tevékenységnek tartják.
De a másik felet sem kell féltenünk, akik szerint a vegán táplálkozás lényegében csak „fűevés” és divathóbort. A vita főleg a social media felületein dübörög, ahol látszólag nincs középút, nehéz konszenzusra jutni, és mindig lesznek, akik komolyan beleállnak ebbe az eszmecserébe. A saját érdekedben próbáld figyelmen kívül hagyni ezeket a kommenteket, hiszen előfordulhat, hogy te is kapsz ilyet, és egyszerűen törekedj arra, ami a legjobb neked.
Ha ebbe beletartozik a húsevés, azzal sincs semmi probléma, csak találd meg a módját, hogy a legkevésbé károsítsd vele a környezetedet. Ha pedig a vegánok táborát erősíted, légy büszke a választásodra, de ne várd el ugyanezt mindenki mástól. Élni, és élni hagyni!
