Amikor mások sorsa világít rá a saját belső folyamatainkra
A képviselői jelenlét olykor nagyon mély és az én megélésem szerint máshogy mély, mint amikor állíttatunk. Az állítás elsöprő erővel bír, igazi bizonyíték a szkeptikusoknak, amikor vadidegenek ugyanazokat a szófordulatokat, mozdulatokat kezdik el használni, mint szeretteink, vagy éppen kimondják azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket soha senki előtt nem mertünk még felfedni.
Szerepben ugyanakkor talán többször előfordul, hogy nehezebben megfogható helyzetekbe kerülünk: megjelenhetnek transzgenerációs lenyomatok vagy előző életből hozott traumák – ki miben hisz. Én is megéltem, milyen érzés bántalmazott nőnek lenni, milyen elvesztett (vagy éppen megszületett) ikerként az élet, milyen hihetetlen boldogsággal tud járni a magzatkor, de tapasztaltam a függőség és az őrület közeli állapot mélységeit is.
Ezek a szélsőséges megélések azonban nem megterheltek, hanem formáltak: rendkívüli módon növelték az empátiámat, miközben minden egyes folyamattal csendben oldódott bennem is valami. Persze, ehhez nem csak egy jó csapat, hanem egy még jobb, tapasztalt, tértartó terapeuta is kell. Olvass még a témában
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
6 hangulatos őszi hobbi, ami segít legyőzni az évszakváltás okozta rosszkedvet
Az ismerkedés 5 fázisa – szomorú, de a legtöbb pár nem jut tovább a másodiknál
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Emlékezetes élmény volt számomra, amikor egyszer egy olyan édesanya szerepébe léptem be, aki elhagyta a két gyermekét – az apuka jött állítani, hátha tudunk tenni valamit a házassága megmentése érdekében, de semmilyen más információt nem kaptunk a helyzetről. A folyamat alatt én kaptam a feleség szerepét és szó szerint azt éreztem, hogy ez a nő nem lát színeket, nincsenek érzései, és semmi sem hatja meg, az egymást ölelő, síró gyermekei sem. Szürkévé vált számára a világ.
Amikor az állítás végén visszatértem a saját lelkembe, leírhatatlan hálát éreztem: hirtelen úgy tekintettem magamra, mint a megelevenedett szivárványra. Rádöbbentem, hogy a saját, sokszínű érzéseim – legyen köztük akármilyen fájdalmas is – mekkora ajándékot jelentenek.
Képviselőként beleláthatunk és beleérezhetünk olyan helyzetekbe, amelyeket a saját életünkben esetleg nem tudtunk megérteni. Amikor belebújunk valaki más szülőjének vagy párjának a bőrébe, hirtelen megvilágosodik a „másik oldal” tehetetlensége, félelme vagy éppen fájdalma, dühe.
Ez a fajta megértés segít tisztábban látni mások beszűkült gondolatait, és hatékonyan támogat abban, hogy leválasszuk a saját múltbeli sebeinket a jelenlegi kapcsolatainkról.
Ráadásul a szerepben tapasztalt érzések biztonságos közeget teremtenek ahhoz is, hogy kiengedjük azokat a mélyen elfojtott érzelmeket – a gyászt, a haragot vagy épp a megkönnyebbülést –, amelyeket a hétköznapokban nem merünk felvállalni. Ahogy átengedjük magunkon ezeket a hullámokat, a háttérben láthatatlanul rendeződni kezdenek a saját elakadásaink is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
