Mostanában a transzgenerációs minta hallatán mindenki csak az őseinktől kapott rosszra gondol. Talán ennek részben a rengeteg önsegítő könyv az oka, melyek nem emlékeztetnek minket arra, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak elődeinknek.
Minden rossz az ősöktől ered
Egyénként ebben a kijelentésben bőven van igazság és nem is elfedni kell a valóságot, viszont kicsit a felelősség áthárításáról szól, mikor mindenért őket kezdjük el hibáztatni. Persze ki ne tenné, ha úton útfélen azt hallaná, hogy ezért, vagy azért ők a hibásak. Jobban mondva, csak úgy tudták csinálni. Ez a transzgenerációs minta alapja. Mindenki csak azt tudja adni, amit kapott, kivéve, ha veszed a fáradtságot és megszakítod a láncot.
Pszichológusok azt tanítják klienseiknek, hogy nézzenek szembe régi sérelmeikkel, azokkal is, melyek mélyen a tudatalattiban raktározódnak, majd mindezek után bocsássanak meg felmenőiknek.
Akarva-akaratlanul is megjelennek bennük a harag, düh, undor érzések, melyektől aztán nagyon nehéz szabadulni. Ezen a ponton egy jó szakember emlékezteti kliensét arra a sok jóra is, melyeket felmenőitől kapott és nem engedi, hogy egy olyan irányba menjen el a terápia, ami az ősök hibáztatásáról szól.
Pozitív transzgenerációs minta létezik!
Míg az egész világot lefoglalja a negatív minták felkutatása, nagyon kevesen tudják meglátni az érem másik oldalát. Talán a szüleid türelmetlenek voltak veled, elhanyagoltak, vagy soha nem dícsértek és ez örökre nyomott hagyott benned, sőt kihat a jelenlegi életedre is. Szakemberek azt mondják, hogy a gyerek érzése mindig jogos, ezért a te gyerekkori kiborulásod is teljesen jogos. Érdemes egyébként egyszer mindenkinek átrágnia magát a gyerekkorán, mert a csontvázak kiborulása után egész már perspektívából nézünk saját életünkre.
Elfogadóbbak és megértőbben leszünk szüleinkkel szemben, de ehhez az is kell, hogy felismerjük a pozitív mintáinkat is.
A gyereket, akit szülei elhanyagolnak, de próbálják anyagilag kárpótolni, valószínűleg szeretethiányban nő fel és már elég korán rájön, hogy a pénz nem boldogít. Ennek az ellenkezője, akit a legnagyobb szeretetben nevelnek, viszont anyagilag nem tudnak túl sokat biztosítani, szintén hiányban nőhet fel és elkezdheti magát másokhoz hasonlítgatni. Olyanokhoz, akiknek a szülei, viszont megteremtették az ő hiányát. És itt kellene belépnie a képbe a pozitív transzgenerációs mintának.
Azok vagyunk, amit kapunk
Az előző példán haladva, felnőttként mindkét életút során hiányból táplálkoznak majd, ez lesz az életük középpontja. Mindent megtesznek majd, hogy az ellenkezőjét cselekedjék annak, amit a szüleik, de sérelmekkel nem lehet csatát nyerni. A sérelmek feldolgozása pedig ott kezdődik, hogy elkezdjük megérteni a szüleinket. Nem elfogadni, csak megérteni. Ezzel párhuzamosan pedig meglátjuk azt a sok jót, amit viszont örököltünk tőlük.
Lehet, hogy kevesebb törődést kaptunk részükről, amit már soha nem lehet visszacsinálni, viszont lehet, hogy a munkabírásban egy olyan pozitív mintát láttunk otthon, ami aztán ránk is ilyen hatással lett.
Ha pedig a szülők nem tudták biztosítani a vágyott anyagi javakat gyerekeik számára (ami persze minden szülő legnagyobb rémálma), felfedezhetjük, hogy mindezek hiányában is, mennyi szeretetet adtak és milyen erős családi bázist teremtettek. Lehet, hogy ez a minta lesz a mi családunk alapja is, de már egy általunk kialakított, jobb verzióban. Tehát a pozitív transzgenerációs minta igenis létezik, csak ezt még az út kezdetén nehéz észrevenni, sérelemmel teli szívvel.