Egyes kutyafajtákról előszeretettel feltételezzük, hogy agresszívebbek, mint a többi. Valójában nem a fajtája, hanem más tényezők határozzák meg a viselkedését és jelzik előre az agresszió mértékét.
Tanulmányok szerint a kutyatulajdonosok egyik legtöbb gondot okozó problémája, ha kedvencük agresszív az emberekkel vagy más kutyákkal szemben. Az ugatás, morgás hozzátartozik a kutyák kommunikációjához, de ha ez gyakori, esetleg az állat odakap, harapni próbál, az már gondot jelent.
Az utóbbi évek kutatásai, amelyek a kutyák agresszivitásának okait keresték, leginkább a fajták közötti különbségekre fókuszált. Egyes viselkedéskutatók azonban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezet és a társas kapcsolatok szerepére, mint viselkedést befolyásoló tényezőkre. Ezt igazolja egy brazil tanulmány, melyet a a São Paulo-i Egyetem Kísérleti Pszichológiai Tanszékén Flavio Ayrosa és csapata által végzett kutatás támaszt alá.
A vizsgálatban 665 egy évesnél idősebb kutya és gazdája vett részt. Számos különböző kutyafajta képviseltette magát, mindegyiket kedvtelésből tartották (tehát nem tényésztési céllal például) Minden gazdival kérdőíveket töltettek ki, melyek a kutyák különböző külső és belső tulajdonságait igyekeztek feltérképezni. A kérdések kitértek többek között a kutyák méretére, a fej alakjára, az állattartás formájára és arra is rákérdeztek, hogy az eb járt-e kutyaiskolába és milyen a kapcsolata a gazdájával.
A fizikai tulajdonságok és az agresszív kutyák kapcsolata
A kutyák tulajdonosaival felvették a C-BARQ tesztet is, amely speciálisan a kutyák személyiségét vizsgálja. A teszt kitér az agresszió vizsgálatára is.
Érdekes módon azt találták az értékelés során, hogy egyes fizikai tulajdonságok összefüggésbe hozhatóak agresszív hajlamokkal.
Ilyen tulajdonság volt a kutya termete: az agresszív magatartás megjelenésének esélye minden kilogramm többletnél 2%-kal csökkent, vagyis minél kisebb testű a kutya, annál hajlamosabb elveszíteni hidegvérét. A fej formája is lényegesnek tűnt: a széles fejű, rövid orrú kutyáknál tapasztalták a legerőszakosabb viselkedés megnyilvánulásokat.
A fizikai tulajdonságok alapján még mindig hajlamosak lehetünk sztereotípiákban gondolkodni, mivel a termet és a fej bizonyos formája adott kutyafajtákra jellemző, így gondolhatjuk azt, hogy például a rövid orrú bulldogok ezek szerint agresszívebb fajták. Akadtak azonban olyan tényezők, amelyek egyáltalán nem fajtafüggőek, mégis előre jelezték a kutyák agresszióra való hajlamát.
Már a kutya neme is meghatározó. A nőstények 37%-kal nagyobb eséllyel mutattak agresszív viselkedési mintákat gazdáik felé, mint a hímek. Érdekes, de a kutya gazdájának neme is lényeges volt ebből a szempontból. A női kutyatulajdonosok 73%-kal kevesebb eséllyel találkoztak kedvenceiknél agresszivitással, mint a férfi kutyatartók.
A gazdával való kapcsolat szerepe is fontos
Lényeges az is, hogy az állat milyen kapcsolatban áll gazdájával, hogyan interaktálnak. Akik gyakran sétálnak, játszanak kedvenceikkel, sokkal szelídebb kutyával élnek együtt, ezek az állatok idegenekkel sem viselkednek erőszakosan.
A kutyák életkörülményei is döntőnek bizonyultak. Azok a kutyák viselkedtek agresszíven fajtársaikkal, akiket nagyrészt kint tartottak és nem mehettek be a lakásba. Az idejük nagyobb részét bent töltő kutyák 63%-kal kisebb eséllyel mutattak agressziót a többi kutya felé.
Beigazolódott a kutyaiskolák létjogosultsága és hasznossága is, ugyanis a tréningen részt vevő kutyák 67%-kal kevésbé voltak agresszívak más állatokkal szemben, mint “képzetlen” társaik.
A tanulmány eredményei mindenképp sokatmondóak és segítenek átlendülni a sztereotípiákon. Felesleges tehát egyes fajtáktól jobban tartanunk, mert az terjedt el róluk, hogy vadak vagy épp a nagytestű kutyák elől zsigerből menekülni. Nem ezen múlik a kutya viselkedése. Sokkal többet számít, milyen környezetben nevelkedett, mennyit foglalkoznak vele, hogyan él az állat, milyen hangulat veszi körül, vagyis nagyjából azok a tényezők határozzák meg a viselkedését, amelyek az embereknél is döntőek.