Karácsonykor elméletileg minden csodás, és nincs is miért panaszkodnunk, vagy éppen szomorkodnunk. A frissen sült sütemények illata belengi a lakást, csendes zene szól, odakinn szállingózik a hó, benn pedig tökéletes a harmónia és egyébként is: mindenki lazít. Vagy mégsem?
Muszáj-boldogság
A legnagyobb hangulatromboló tényező karácsonykor, hogy ránk erőltetik a muszáj-boldogságot. Avagy azt, hogy elérkezett az évnek azon szakasza, amikor mindenki örül, a családjával van, teljes a harmónia és a béke.
Azonban, a reklámokat és az idilli filmeket leszámítva, a legtöbb családban szó sincs ekkora összhangról.
Mindig történik valami, ami tönkrevágja az ünnepeket, vagy legalábbis változtat az előre kigondolt menetrenden, és ha ezt tragédiaként éled meg – mert úgy véled, most tényleg mindennek működnie kellene – akkor garantáltan oda a jó hangulatod.
Az igazság az, hogy egyáltalán nem muszáj felhőtlenül boldognak lenned karácsonykor. Nyugodtan lehetsz unott, morcos, fáradt, és ettől semmivel sem leszel rosszabb másoknál.
Feltorlódnak a rossz emlékek
A karácsony családi ünnep, ez egyértelmű. De mi a helyzet azokkal, akiknek már nincs családjuk?
Vagy ez az első karácsonyuk, hogy egy nagyon fontos személy nélkül kell ünnepelniük… Az évek előre haladtával gyakran egyre nehezebb boldogan megélni az ünnepeket, bár ezen a tényen sokat segít, ha megérkezik a családba a következő generáció.
Azonban még ekkor is ott dereng, hogy a szeretett nagymamádnak már nem kell többet fát díszítened, és nem fogja agyondicsérni a párolt lilakáposztádat, ami mellett a kacsasülted elbújhat.
Részben a „muszáj-boldogság”, és a rossz emlékek feltorlódása okozta ellentét az, ami megakadályozza, hogy valóban jól érezd magadat. Ugyan minden bizonnyal megpróbálod elengedni a múltat, és a jelenre koncentrálni, ez nyilván egyáltalán nem egyszerű.
… majd jönnek a párkapcsolati gondok
Ha mindez nem lenne elég, karácsonykor jellemző módon a párkapcsolati gondok is előtérbe kerülnek.
Eleve feszített helyzet ez az időszak, hiszen túl vagy az év végi hajtáson, próbálsz megfelelni az általad elképzelt, ideális ünnepi körülményeknek, miközben az átlagosnál sokkal többet vagy együtt a családoddal, szerelmeddel.
Ez már önmagában is könnyen vitahelyzetet generálhat, és minderre rátesz egy lapáttal az újév közelsége, amikor mindannyian átgondoljuk, min szeretnénk változtatni.
Kézenfekvő, hogy a kapcsolatodon, ha éppen egymással veszekedtek még a feldíszített fa előtt is. Felmérések alapján kritikus időszak ez a viszonyokat illetően, a legtöbb szakítás ugyanis a téli időszakra esik.
Mindenki tőled várja a csodát
Amint eléred a felnőtt élet küszöbét, a családod rád számít az ünnepeket illetően. Ez már akkor elkezdődik, amikor elköltözöl otthonról, és a szerelmeddel töltöd a karácsonyt: minden bizonnyal te állsz neki díszíteni, te főzöd meg a vacsorát, és így tovább.
Ez csak fokozódik, amikor családotok lesz, ugyanis ekkor már főleg mindenkinek meg akarsz felelni.
Nem akarod, hogy anyósod bármibe is beleköthessen, szeretnéd, hogy roskadozzon az asztal a mennyei finomságok alatt, és hogy az összes csemete arca ragyogjon, mert megkapták az áhított ajándékot.
Nagy teher ez egy édesanyának, pláne, hogy az agyonhajtott hetek, napok után még arról is gondoskodnod kell, hogy te magad ugyancsak jól nézz ki, és persze boldog legyél. Hiszen igazán mindened megvan, akkor mégis miért vagy úgy elkenődve?
El akarjuk érni az elérhetetlent
Mindenki rokonságában van egy feketebárány, aki gőzerővel rombolja a hangulatot, mindenki meg akar felelni egy vélt ideálnak, és mindenki a tökéletességre törekszik – ebből ered, hogy a legapróbb hibákat tragédiának fogjuk fel.
Ahelyett, hogy jót nevetnénk azon, hogy eldőlt a karácsonyfa, hogy nem sikerültek hibátlanra a mézeskalácsok, és hogy megint hétágra süt a Nap ahelyett, hogy szépen esne a hó, inkább nekiállunk mérgelődni, veszekedni.
Ez persze csak még tovább rontja az egyébként is ingatag hangulatot és, ha egyébként is érzékenyen érint a családi karácsony kérdése, akkor egész biztosan időpocsékolásnak érzel minden addigi munkát.
Úgy véled, csalódást okoztál, nem tudtad megadni nekik karácsonykor azt, ami jár. Pedig csak annyi kellene, hogy lazábban vegyük ezt a teljesen hétköznapi ünnepet és egy egyszerű szabály alapján éljük meg: ahogy nekünk jó.
