Én is ezt cipelem magammal
És bár ezt ma már pontosan látom, attól még nem tűnik el egyik napról a másikra. A logika és az észérvek nem hatnak egykönnyen a pánikreakciókra.
Néha egészen abszurd helyzetekben veszem ezt észre magamon: valaki kijavít egy apróságot, én pedig automatikusan elkezdek magyarázkodni. Új érveket keresek, kapaszkodom olyan részletekbe is, amelyekről pontosan tudom, hogy nem változtatnak a lényeget illetően semmin. Belül közben már rég érzem, hogy nincs igazam. Mégis képtelen vagyok kimondani azt az egyszerű mondatot, hogy: „igen, tévedtem.” Pedig tudom, a józan eszemmel pontosan tudom, hogy a legtöbb helyzetből sokkal jobban jönnék ki.
Az emberek meglepően megbocsátók tudnak lenni azzal, aki beismeri a hibáját. Sőt, sokszor éppen ettől válik hitelessé. Olvass még a témában
Egy őszinte bocsánatkérés vagy egy egyszerű „ebben igazad volt” általában pillanatok alatt lezár egy konfliktust.
Ehhez képest én néha olyan kerülőutakat választok, amelyekről utólag magam sem értem, miért érte meg végigmenni rajtuk. Csak azért, hogy még néhány percig ne kelljen szembenéznem azzal az érzéssel, hogy hibáztam?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
