Amikor megszületett a lányom, sok minden megváltozott az életemben. Az időbeosztásom, az alvásom, a prioritásaim – gyakorlatilag minden. A barátságaim viszont megmaradtak. Ugyanazok a barátnőim vannak, akikkel évekkel ezelőtt együtt költöztünk új városokba, akikkel végigbeszélgettük az egyetemi éveket, a szakításokat, a munkahelyi dilemmákat.
Csakhogy van egy fontos különbség: közülük egyedül nekem van gyerekem.
A barátnőim kedvesek, támogatóak, és tényleg szeretik a lányomat. Amikor találkozunk, kérdeznek róla, játszanak vele, és soha nem érzem azt, hogy útban lenne. Mégis van egy furcsa, néha nehezen megfogalmazható távolság. Nem azért, mert kevésbé szeretjük egymást – hanem mert az életünk egyik legfontosabb része teljesen más lett. Olvass még a témában
Szabad szárnyalás vagy filozófiai kapcsolódás? Ezt tartogatja a Nyilas hava a szerelmi életedben
„Úgy viselkedett, mintha a szolgái lettünk volna” – Idegenvezetők mesélnek a legpofátlanabb turistákról
„Nem akartam elhinni, hogy ennyire hülyének néz” – A legpofátlanabb hazugságok, amiket emberek szemébe mondtak
Mennyire vagy tudatos vásárló? Ez a teszt megmutatja, milyen könnyű téged befolyásolni
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






