Az anyaság rengeteg olyan kérdést hoz magával, amit az ember csak a legközelebbi bizalmasaival merne igazán őszintén megbeszélni. Apró aggodalmakat, nagy félelmeket, bizonytalanságokat. Normális-e, hogy ennyire fáradt vagyok? Más is érzi néha, hogy teljesen elveszett? Mit csinálnak más anyák egy adott helyzetben?
Ezek azok a beszélgetések, amelyekből nálunk hiányzik a közös tapasztalat.
Persze beszélhetek róluk. A barátnőim meghallgatnak, és komolyan veszik, amit mondok. De van különbség aközött, hogy valaki figyelmesen végighallgat, és aközött, hogy pontosan tudja, miről beszélsz, mert ő is átélte. Néha hiányzik az a fajta félmondatos megértés, ami akkor jön létre, amikor két ember ugyanabban a helyzetben van.
Van egy másik oldala is ennek a helyzetnek, ami néha bűntudattal tölt el. A spontaneitás. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 30. a numerológia szerint – rend és biztonság
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
Régen elég volt egy üzenet: „Iszunk valamit este?” És már mentünk is. Most ez ritkán működik így. A gyereknek alvásideje van, másnap reggel korán kelünk, és gyakran szervezni kell a felügyeletet is.
Nem tudom bármelyik este szabaddá tenni magamat, még akkor sem, ha nagyon szükségem lenne egy hosszú beszélgetésre – vagy, ha valamelyik barátnőmnek lenne szüksége rá.
Ilyenkor néha az az érzésem, mintha én lennék a bonyolultabb barát.
Persze a barátnőim soha nem mondják ezt. Sőt, sokszor ők alkalmazkodnak: korábbi találkozókat szerveznek, eljönnek hozzánk, vagy elfogadják, hogy néha le kell mondanom egy programot. De a bűntudat néha akkor is ott van.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
