Ha engem kérdezel, a húsvét az egyik legszebb időszak az évben: éled a természet, megérkeznek a melengető napsugarak, és virágba borul a természet. Nem csoda, ha jó kedvünkben talál bennünket az ünnep, aminek része a locsolkodás is – ami szép és ártatlan dolognak tűnik – egészen addig, amíg valaki nem érzi magát kényelmetlenül tőle.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Tisztában vagyok vele, hogy vannak kislányok, akik alig várják a locsolókat, hiszen én is ilyen vagyok. Azt is tudom viszont, hogy minden gyerek más, és lehetnek olyanok is, akik egészen egyszerűen kellemetlenül érzik magukat a személyes zónájukba behatoló férfiaktól. Úgyhogy itt jön a képbe a címben is szereplő kérés: ne locsold meg a lányomat – ha ő nem akarja.
A hagyomány fontos, de nem mindenek felett
Nem vagyok a húsvéti szokások ellensége. Sőt, szeretem őket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a ezeket a rituálékat, legyenek közös emlékeink, történeteink, amiket továbbadhatunk. A locsolkodás is ilyen lehet – ha jól csináljuk. De mindig is fontosnak tartottam, egy neurodivergens kislány anyukájaként pedig különösen érzékeny lettem arra, hogy a hagyományokat ne örökítsük tovább vakon, változtatás nélkül, mintha minden ugyanúgy működne, mint ötven évvel ezelőtt. Ma már máshogy gondolkodunk gyerekről, testről, határokról. Hála az égnek, teszem hozzá.
A cikk folytatódik, lapozz!
Szilveszteri locsolkodás? 12 szerencsét hozó újévi hagyomány a világban
