A közösségi média visszacsatolási hurka
A jelenség önmagát erősíti. Minél inkább szorongunk a valódi bőrünk miatt, annál inkább filtereket és sminket használunk, ami tovább mélyíti a szakadékot a valós és a bemutatott arc között. Amikor pedig végre valaki smink nélkül mutatkozik, gyakran túlzott figyelmet kap ez a gesztus, akár dicséretet, akár kritikát, ami paradox módon tovább erősíti azt az üzenetet, hogy a smink nélküli arc valami különleges, magyarázatra szoruló állapot, nem pedig a hétköznapi alapállapot.
Az önelfogadás felé vezető apró lépések
A terapeuták, akik testképpel és önértékeléssel foglalkoznak, gyakran azt javasolják, hogy ne egyik napról a másikra próbáljunk radikálisan váltani, hanem fokozatosan szokjunk hozzá a saját, szűretlen arcunk látványához. Ez kezdődhet azzal, hogy tudatosan kevesebb időt töltünk retusált fotók böngészésével, és több időt azzal, hogy egyszerűen csak létezünk smink nélkül, otthon, ahol senki nem lát.
Sokat segít, ha az arcbőrünket nem esztétikai hibaként kezeljük, hanem élő szervként, amely reagál a stresszre, az alvásra, az időjárásra. A pórusok, a finom vonalak, az egyenetlen tónus nem hiba, hanem a bőr természetes működésének jele. Ez a szemléletváltás lassú folyamat, és nem lineáris: lesznek napok, amikor könnyebb elfogadni a tükörképet, és lesznek olyanok, amikor visszatér a régi szorongás. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
