Egy levél a régi imakönyv lapjai között
A hálószoba sarkában állt egy régi, diófa komód, aminek az alsó fiókja mindig be volt zárva. Gyerekkoromban azt hittem, ott tartja az ékszereit, aztán kamaszkoromban már nem is érdekelt. Most, amikor anyám kinyitotta, kiderült, hogy tényleg csak papírok voltak benne: régi számlák, egy megsárgult keresztlevél, néhány fekete-fehér fotó ismeretlen arcokról. És egy bekötött imakönyv, aminek a lapjai közül kicsúszott egy vékony, kék tintával teleírt levél.
Nem a nagypapámnak szólt. Ez volt az első, amit észrevettem, mert a megszólítás nem Gyurika volt, ahogy ő hívta a nagyapámat mindig, hanem egy másik név: Elemér. Először azt hittem, valamelyik unokatestvér vagy régi szomszéd lehetett, de ahogy olvasni kezdtem, egyre világosabbá vált, hogy ez nem egy hétköznapi levél.
A nagymamám azt írta benne, hogy tudja, mindketten döntöttek már, hogy ez így helyes, hogy a családoknak, a körülményeknek, az egész falunak így volt jó, de hogy ő minden áldott este arra gondol, vajon mi lett volna, ha másképp alakul. Volt benne egy mondat, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Olvass még a témában
Melyik életterületeden van blokk? A születési dátumod alapján kiderül
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
A vegán barátnőm szerint ez az egy tévhit tartja vissza az embereket a váltástól
Azt hiszem, egész életemben úgy szerettelek téged, hogy közben másra néztem, és ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






