No komment
Átmegyek a barátnőmhöz, a gyerekei köszönni sem tudnak. „Jajj, Marcika, köszönj már Szilvinek!” Marcika unottan felnéz az iPad-ből, majd visszamerül a játékba anélkül, hogy tudomást venne rólam. Barátnőm ezt észre sem veszi, mert éppen a lányával veszekszik, aki kézzel beleevett a készülő ebédbe és összecsöpögtette a járólapot.
„Nézd meg, micsoda disznóólat csináltál!”
– ajvékol barátnőm, majd amíg a gyerek kioldalog a konyhából a telefonját nyomkodva, ő szépen megy a felmosóért és feltakarítja a piszkot. Két perce érkeztem meg és már mindkét kis csimótát fel tudnám pofozni, ebéd után meg végighallgatom, hogy az élet értelme az anyaság és ha nem lesz gyerekem, akkor sosem tudom meg, milyen az igazi szeretet. Visszanyelem a mondatot, hogy az isten óvjon meg ettől a „szeretettől” és megfogadom, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy én átjöttem ide.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
