Őszintén? Egyáltalán nem zavar.
Részben biztosan azért, mert tudatosan alakítottam a saját pályámat. Volt idő, amikor én is elindulhattam volna abba az irányba, ahol az ember egyre több feladatot irányít, egyre nagyobb felelősséget visz, és a névjegykártyáján a pozíció neve is egyre hosszabb lesz. Ezzel együtt persze a fizetés is nő, de a döntések súlya is.
Ez egy teljesen legitim út.
De én végül nem ezt választottam. Nem azért, mert ne lett volna bennem ambíció, hanem mert rájöttem, hogy másfajta munkában érzem jól magam. Abban, ahol a szakmai rész a fontos, ahol a gondolkodás, az alkotás, a tartalom és mindenek felett a személyes szabadságom áll a középpontban. Nem abban, ahol embereket kell irányítani, szervezeti kérdéseket megoldani, és folyamatosan egy hierarchiában mozogni. Olvass még a témában
Tökéletes egyensúly vagy váratlan flört? Ezt tartogatja a Mérleg hava a szerelmi életedben
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
Ez a 3 csillagjegy akkor is feláll, amikor mások feladnák
Sátrazás kisgyerekkel: életre szóló élmény, vagy közös családi trauma?
Ez nem jobb vagy rosszabb életpálya. Egyszerűen csak más.
És ha az ember ezt őszintén elfogadja magában, akkor valahogy a hierarchia kérdése is elveszíti az élét. Nem érzem úgy, hogy „alattam” vagy „felettem” lennének emberek. Inkább csak különböző szerepek vannak egy közös munkában.
Ha pedig ez nem lenne elég ahhoz, hogy örömmel dolgozzak valakivel, aki nálam magasabb beosztásban van, pedig jóval később született, van még egy indokom: kifejezetten szeretem a fiatalabb generációt.
Szeretem bennük, hogy bizonyítani akarnak. Hogy van bennük lendület, ötlet, kíváncsiság. Hogy gyorsan reagálnak dolgokra, és nem félnek új megoldásokat kipróbálni.
De közben van bennük valami, ami a korábbi generációkban kevésbé volt jelen: nem akarják feláldozni magukat a munka oltárán. Fontos nekik a saját idejük, a saját életük, az, hogy amit csinálnak, az valahogy illeszkedjen ahhoz, akik ők valójában.
És ezt őszintén szólva nagyon tisztelem.
Talán azért is, mert az ember idővel rájön, mennyire könnyű belesodródni egy olyan karrierbe, amit valójában nem is ő választott. Csak éppen mindig volt egy következő lépcsőfok, amit „logikus” volt meglépni.
Amikor egy nálad fiatalabb vezetővel dolgozol, valójában csak egy dolgot látsz: hogy valaki más egy másik utat választott. És végig is ment rajta.
Én pedig a saját utamat járom.
Ezért egyáltalán nem zavar, hogy fiatalabb nálam a főnököm. Sőt. Kifejezetten jó érzés olyan emberrel dolgozni, akiben van energia, ambíció, és aki komolyan veszi azt, amit csinál.
Ha valami, akkor ez az, ami számít. Nem pedig a kora.
Következő cikkünk„A lányom részben apa nélkül nőtt fel” – Vajon hogy fog ez rá hatni?Néha a legmélyebb felismerések akkor érnek utol minket, amikor valaki más történetében váratlanul megpillantjuk a saját életünk görbe tükrét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a sorsunk nem csupán véletlenek sorozata, hanem láthatatlanul futó családi minták szövedéke. Éppen egy ilyen pillanat indította el bennem is a kérdést: vajon…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
