Szavak nélkül
Egyszer összefutottam a volt vőlegényemmel – nyolc évvel az eljegyzésünk felbontása után – és ennyi idő távlatából meglepően nyugodtan kezdtünk el beszélgetni arról, „hol rontottuk el.”
Megkérdeztem, hogy amikor sírtam, akkor miért viselkedett mindig úgy, mint egy szikla – azaz sehogy: csak ült ott csendben és nem csinált semmit.
Azt mondta azért, mert ilyenkor teljesen elveszettnek érezte magát és egyszerűen fogalma sem volt, mi ilyenkor a teendő. Azért nem szólt semmit, mert félt, hogy bármit mond, azzal csak tovább ront a helyzeten. Meg akarta oldani a problémát, de nem tudta, hogyan – ezért az tűnt a legbiztonságosabbnak, ha csendben marad. Olvass még a témában
Egész életünkben egy célt hajszolunk – de közben élvezzük az utazást?
„Mindenki előtt felpofozta a férjét” – Több nő üti meg partnerét, mint gondolnánk
„Azért tette tönkre a blúzom, mert elmentem bulizni a csajokkal” – A bántalmazás finom formái a párkapcsolatban
„Ha egyedül vagyok, elkalandozik a tekintetem” – férjeket kérdeztünk, megnézik-e még a nőket

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






