Társas lény
Amikor 15 év egyedüllét után, 55 évesen megismerkedtem egy csodálatos nővel, aki két évvel később igent mondott arra, hogy megkértem a kezét. Mióta együtt vagyunk, úgy érzem, hazaértem és bármi jöhet, együtt mindent megoldunk. 15 éven keresztül féltem attól, hogy egyedül öregszem meg, de mióta van társam, megnyugodtam.
Megszabadulva
Amikor elmentem terapeutához, akinek a segítségével végre elhittem, hogy apám nem miattam költözött el. Valamiért egész gyerekkoromban magamat okoltam a válásukért és húsz évig éltem ezzel a bűntudattal. Ezután új aggódás következett, mert a férfi – akihez a találkozásunk után egy évvel hozzámentem – 180 fokot fordult és teljesen megváltozott. Kötekedő lett és féltékeny, majd verbálisan abuzív. Nem ütött meg, de többször előfordult, hogy bezárt a lakásba és nem engedett sehova, hogy ne „ribanckodjak.”
Sosem néztem más férfira, amíg vele voltam, a telefonomat is elvette, de mindegy volt, rögeszméjévé vált, hogy megcsalom. Végül nagy nehezen elváltam és visszakaptam az életem, ez volt a második kínzó dolog, ami után megbékélhettem. Olvass még a témában
