Saját élet
46 éves vagyok, lassan 10 éve egyedül. Egy párkapcsolat gondolata egyszerűen klausztrofóbiával tölt el. Az illetővel folyamatosan együtt kell lenni, programokat szervezni, szexelni, együtt élni a szürke hétköznapokban. Én erre már képtelen volnék, úgy megszoktam a saját életemet. Otthonról dolgozom, ezért akkor kelek, fekszem, eszem, dolgozom és csinálok mindent, amikor akarok.
Már egy évtizede nem alkalmazkodom senkihez és én ezt a szabadságot nem tudom elengedni.
Az egyik barátnőm is így van ezzel és azzal szoktunk viccelődni, hogy nekünk már csak valami távkapcsolat jöhet szóba, például egy olajfúró tornyon dolgozó férfi.
