Christina Maslach amerikai pszichológus, akinek a nevéhez a ma is használt kiégés-kérdőív, a Maslach Burnout Inventory fűződik, évtizedek óta kutatja, hogyan jut el valaki a lelkesedéstől a teljes kiürülésig. Az Egészségügyi Világszervezet mára foglalkozási jelenségként ismeri el a kiégést, és egyre több szakember beszél arról, hogy a folyamatnak jól elkülöníthető szakaszai vannak. A probléma az, hogy ezek a szakaszok nem egyformán látványosak: az első kettő szinte észrevétlenül zajlik, és sokan csak a harmadiknál, negyediknél kapnak észbe, amikor már jóval nehezebb visszafordulni.
1. A rejtett kimerültség fázisa
Ez a szakasz a legalattomosabb, mert kívülről semmi nem látszik belőle. Az érintett még teljesít, még határidőre leadja a munkát, még elmegy a gyerek szülői értekezletére, csak közben egyre több belső tartalékot éget fel ahhoz, hogy ezt fenn tudja tartani. A fáradtság ekkor még alvással, egy hosszabb hétvégével, egy pohár borral elnyomható, ezért a legtöbben nem is tulajdonítanak neki jelentőséget. A testi jelek azonban már ekkor megjelennek: gyakoribb fejfájás, nehezebb elalvás, az első apró feledékenységek. A probléma az, hogy ebben a fázisban még könnyű volna beavatkozni, mégis szinte senki nem teszi, mert a teljesítmény kívülről még rendben van.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
