Hevesen gesztikulálva mesélt – tehette, hisz népes nézőközönség itta minden szavát. A söröző előtti tér zengett a hangos kacagásuktól. Az a jó pár feles és a sör ebben a melegben rövid idő alatt megtette a hatását.
– És még Ő volt felháborodva… Én dolgozom egész nap, vért izzadok, hogy tudjuk fizetni a csekkeket, az úri hölgy pedig arra sem képes, hogy meleg vacsorát tegyen az asztalra. Persze, hogy kiakadtam… – csapott a tenyerébe a szakállas férfi.
– Na, és mit tettél?
– Mit? Ordítottam és beindítottam a pofonosztót – hangos röhögés volt rá a válasz.
– Pusztán „nevelési célzattal”. Persze volt nagy sírás-rívás, ígérgetés. Higgyétek el: már egyetlen pofonnal is helyre lehet tenni bármilyen hisztérikát! – tette még hozzá elégedetten, és kidüllesztette a mellkasát.
Láthatóan nagyon büszke volt magára, és arra, hogy alkalmi hallgatósága elismerően bólogatott tettét hallva.
Vajon hány családban térnek haza rettegve a gyerekek? Vajon hány nő tűri nap, mint nap szó nélkül a megaláztatásokat? El sem hinnénk, sokszor milyen titkokat rejtegetnek a falak…