A második leggyakoribb stratégiája a megkérdezetteknél az volt, hogy már előre a gyötrő bűntudatra koncentráltak, ahelyett, hogy átengedték volna magukat az élvezeteknek – akárcsak fejben.
Ez a csapat mindent megtett azért, hogy elkerülje a kísértésre okot adó szituációkat, ha pedig mégis olyan helyzetbe kerültek, amikor elcsábulhattak volna, akkor jött az agyalás: azon kezdtek gondolkozni, hogy ezzel milyen fájdalmat okoznának a másiknak, illetve milyen következményekkel jár a félrelépés, ha kitudódik.
Ennek megfelelően sokkal könnyebben tudtak egy kellemetlen, kínos dologként gondolni a megcsalásra, nem pedig olyasvalamiként, aminek képtelenek ellenállni.
5/6 Mi a baj ezzel a stratégiával?
Kicsit szerencsésebb a helyzet az előző stratégiához képest, ezért is sajnálatos tény, hogy ezt a válaszadók kevesebb mint negyede jelölte csak meg opcióként.
Elméletileg jobb, ha magadban le tudod rendezni ezt az egészet, és nincs hatással a párkapcsolatodra semmilyen szinten az, hogy megtetszett valaki egy szórakozóhelyen, vagy éppen felkeltette az érdeklődésedet az egyik kollégád.
Azonban a felmérésből kiderült az is, hogy függetlenül attól, a válaszadók melyik stratégia mellett tették le a voksukat, nem léptek kisebb, vagy éppen nagyobb arányban félre. Tehát pontosan annyian választották a megcsalás lehetőségét azok közül, akik először a kapcsolatukat próbálták megmenteni, mint azok, akik ugyanezért bűntudatot generáltak magukban.
A szakértők szerint egyszerűen azért, mert amikor felmerül valakiben a konkrét megcsalás lehetősége, addigra már kellőképpen eltávolodott a szerelmétől.
Ha valaki annyira felkelti az érdeklődésünket, hogy komolyan fantáziálunk róla, és lépéseket teszünk azért, hogy közelebb kerüljünk hozzá, akkor minden bizonnyal késő különféle stratégiákról értekezni.
Persze, még a legkomolyabb flörtből is vissza lehet hátrálni, de ilyen esetben általában csak idő és szituáció kérdése, mikor csábulunk el véglegesen – függetlenül attól, mivel győzködjük magunkat.
