Egyértelműen erényként emlegetjük a megbocsátás képességét, de sokan összemossák a mártírsággal, illetve azzal, ha valaki hagyja bántani magát. Az igazság persze ennél összetettebb: nem kell, nem szabad engednünk, hogy valaki akár fizikai, akár pszichikai szinten bántson, fájdalmat okozzon, a haraggal azonban önmagunkat büntetjük. Az egyetlen megoldást az jelenti, ha kilépünk a számunkra előnytelen szituációból, de ahelyett, hogy hagynánk, hogy a negatív érzéseink tovább mérgezzenek, lassan megtanulunk megbocsátani. Mondani persze sokkal könnyebb, mint valóban így is érezni. Következzen hét dolog, amivel mindenképpen tisztában kell lenned, ha van az életedben olyan, aki iránt haragot érzel.
A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel
Gyakori hiba, hogy valaki megpróbál eltemetni magában egy eseményt vagy egy érzést, pedig a megbocsátás nem a történtek tagadását jelenti.
Aki megbocsát, az pontosan tudja, hogy miért érzett haragot vagy bánatot, képes higgadtan beszélni arról, ami történt. Elfogadja, hogy a múlton már nem képes változtatni, hiszen ami történt, megtörtént. Ugyanakkor nem hagyja, hogy az emlékek átvegyék az irányítást az érzelmei fölött.
Nem kell kisebbítened a traumát
A megbocsátás nem jelenti azt, hogy kisebbítened kell a fájdalmadat. Nem kell azt mondanod, semmi baj, végül is nem volt ez annyira szörnyű. Emlékezz a fájdalmadra, emlékezz az érzéseidre, és ne vedd fél vállról azt, amin keresztül kellett menned.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha nem ért volna trauma, hanem azt, hogy mindezek ellenére is képes vagy elengedni a negatív érzelmeket.
Nem leszel vesztes attól, hogy megbocsátasz
Az individualista társadalom egyik önellentmondása, hogy hajlamosak vagyunk vesztesként, lúzerként tekinteni arra, aki megbocsát. Pedig nagyon komoly mentális erőt és lelki felkészültséget igényel az, hogy valóban képes legyél elengedni egy negatív érzelmet.
A bántalmazott szerepében maradni, hagyni, hogy kihasználjanak, valóban ostobaság, utólag megbocsátani azonban nagyon is érett, erős személyiségre vall.
A megbocsátás egy folyamat
Ne várj el túl nagy, és túl gyors lépéseket magadtól. A megbocsátás nem egy „eddig dühös voltam, mostantól pedig nem vagyok az” helyzet, ez egy hosszú folyamat, ami időt igényel, és az is lehet, hogy teljesen, száz százalékosan soha nem leszel képes elengedni a rossz érzéseidet.
Ha azok nem határozzák meg a mindennapjaidat, és amikor felszínre kerülnek, akkor is felismered őket, és megpróbálsz úrrá lenni fölöttük, akkor már sikerrel jártál.
Nem a megbánás miatt teszed
A megbocsátás sokkal könnyebb, ha az, aki ártott neked, felismeri, hogy mit tett, és őszintén bocsánatot kér.
Ugyanakkor valószínű, hogy tökéletesen soha nem fogja megérteni, mit tett veled, és ezt nem is várhatod el tőle. A megbocsátás nem a másik megbánásán, érzelmein alapszik, hanem a te saját elhatározásodon.
Önmagad miatt teszed
A harag egy olyan érzelem, ami hátráltat a lelki fejlődésben, megakadályozza a boldogságodat. Éppen ezért a megbocsátás nem mások miatt, még csak nem is a társadalmi nyomás miatt, hanem csak és kizárólag önmagad miatt fontos, azért, hogy képes legyél tovább lépni, és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.
Önmagad miatt kell megbocsátanod, és önmagad miatt kell dolgoznod ezen a nagyon nehéz folyamaton.
Engedd ki a haragodat
Ha felismered, hogy haragszol, ha elfogadod, hogy rengeteg negatív érzelem tombol benned, máris egy lépéssel közelebb kerültél a megbocsátáshoz. A traumákat mindenki másként dolgozza fel.
Lehet, hogy neked az segít, ha egy csendes estén, gyertyafény mellett kiírod magadból egy levélben az érzéseidet, lehet, hogy az, ha elvezetsz egy Isten háta mögötti helyre, és teli torokból kiüvöltöd magadból a haragodat. Meg kell találnod, hogy neked mi segít megszabadulni ettől az érzéstől, de valahogyan el kell engedned, hogy nélküle, és könnyebben élhesd tovább az életedet.
