Egy anyának sok mindenhez hozzá kell szoknia: a kéretlen tanácsokhoz, a megjegyzésekhez és ahhoz is, hogy mások valamilyen furcsa módon gyakran hiszik, jobban tudják, hogyan kellene élnie az életét.
„Még a kórházi ágyban feküdtem, amikor megkérdezte, mikor jön a második”
„Nehéz szülésem volt, sürgősségi császármetszéssel. A műtét után még alig tudtam felülni, amikor a férjem anyukája, néhány nagyon közeli családtaggal együtt, bejött hozzám a kórházba. Mindenki nagyon boldog volt, én pedig próbáltam felfogni, hogy tényleg megszületett a kisfiam” – emlékszik vissza a 34 éves Nóra.
„Az első kérdése nem az volt, hogy hogy vagyok, hanem az, hogy szerintem mikor jön majd a kistestvér. Azt hittem, viccel. Nem viccelt.” Olvass még a témában
Életem legfájdalmasabb leckéje: szeretettel nem lehet megváltoztatni valakit
„Kedvencből egycsapásra idegen lettem” – a férjed családja nem a te családod
Te is a munkahelyedre jársz pihenni? – A hétköznapi rutinunk, ami fárasztóbb, mint a munkánk
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
„Azt magyarázta, hogy ‘kár lenne éveket várni’, mert akkor túl nagy lesz a korkülönbség. Én közben még fájdalomcsillapítót kaptam, és a mosdóig is csak segítséggel tudtam elmenni.
Otthon aztán még többször előkerült a téma. Fél évvel később már konkrétan azt kérdezgették, mikor próbálkozunk újra. A legrosszabb az volt, hogy egyszer csak azon kaptam magam: bűntudatom van, amiért egyelőre egy gyereket szeretnék.
Végül megmondtam mindenkinek, hogy a testem nem valami közösségi projekt, és arról, hogy lesz-e második gyerek, kizárólag mi döntünk. Azóta kevesebbszer kérdezik. Én pedig már nem magyarázkodom.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
