Mártika és a függőség

– Ne haragudjatok, de mennem kell! Kezdődik a sorozatom. – emelkedett fel Mártika az ebédlőasztal mellől, és hiába próbálták marasztalni a gyerekei hajthatatlan maradt.
Ha elérkezett a délután két óra – számára megszűnt a külvilág, s a színesen villódzó doboz rabjaként töltötte az időt sokszor hajnalig. MariCruz-ok, Fernandák, és Alvarezek, Robertók és Valentinák, Rodrigezek és Luciák gondjain-bajain aggodalmaskodott naphosszat, kívülről fújta a dél-amerikai sorozatok családfáját, sőt gyakorta még róluk is álmodott. Így ment ez egész ősszel, télen, tavaszon, mígnem egy szép kora nyári napon a TV hangos pukkanás kíséretében kiadta a lelkét. Mártika hitetlenkedve nézte a sötét képernyőt, azt hitte valaki tréfát űz vele, de miután többször is sikertelenül próbálta bekapcsolni, szomorúan tudomásul vette: az aznapi családi perpatvarokat aligha lesz képes megnézni. Telefonált a szerelőnek, aki csak 2 hét múlva tudta vállalni a javítást. Gondolta átmegy Klárihoz a szomszédasszonyhoz, hátha ő is éppen a sorozatot nézi.
– Jaj, Mártikám! Hát nincs nekem erre időm. – nevette ki még a feltétezést is az asszony, miközben egy tiszta konyharuhával letakarta a kalács-tésztát. – Amíg ez keleget, kiszaggatom a pogácsát, és a linzereket is. – mutatott a sütemények tésztáira. – Holnap megyek velük a piacra… Nem akarsz segíteni?
Mártika rövid tétovázás után bólintott: legyen, hiszen úgysincs most más dolga. Égett a kezük alatt a munka: nyújtottak, szaggattak, sütöttek, közben mindenféléről beszélgettek. Este fáradtan dőltek hátra a több doboznyi sütemény mellett, és elégedetten falatoztak munkájuk gyümölcseiből. 
– Nem lenne kedved holnap velem jönni a piacra? Segítenél az eladásukban is…- javasolta Klári.
Volt kedve. Ezt követően majdnem minden délután együtt munkálkodtak, Mártika beszállt a költségekbe, és hetente két alkalommal közösen eladták, amit készítettek, némi bevételre szert téve, ami mindkettőjüknek jól jött. Két hét elteltével Mártika éppen a sajtos rúd tésztáját állította össze, amikor hangos kiabálást hallott:
– Mártikám! Keres a Tv-szerelő. – El is felejtette a megbeszélt időpontot, kelletlenül lemosta a kezéről a lisztet, és hazament. Fél óra elteltével ért vissza Klárihoz. – Na? Sikerült megjavítania? – Igen. – És nem éppen a Te sorozatod megy?
Mártika elmosolyodott.
– De. A sajtos rúd sorozatom megy be mindjárt a sütőbe…