Embert próbáló feladat, komoly eltökéltséget követel és nem is mindenkinek sikerül. De mi motivál embereket arra, hogy nekilássanak az elképesztő 42 kilométernek?
Az 1896-os athéni olimpián az első szervezett maratonon csak 17 sportoló vett részt. A maratonozás azóta hosszú utat tett meg. A győztes 2:58:50 időt futott – manapság ez tiszteletre méltó idő lenne egy amatőr számára, de majdnem egy órával lassabb, mint a mai leggyorsabb futók eredménye. Mostanra sokkal többet értünk hosszú távú futás tudományából, az egészségre gyakorolt hatásairól a pszichológiai motivációiról is.
De miért olyan népszerűek a maratoni versenyek?
A legnyilvánvalóbb okok, amelyek miatt az emberek futni kezdenek, a pozitív egészségügyi és mentális jóléti hatások. Míg ha valaki felkészületlenül áll neki a maratoni távnak, annak valóban van oka aggódnia a fizikai erőpróba miatt, az általános egészségügyi előnyök általában jelentősen felülmúlják a megfelelő felkészüléssel járó kockázatokat.
A súlycsökkentés és a szív- és érrendszeri egészség előnyei jól ismertek, de a kutatások folyamatosan új előnyöket tárnak fel. A maratonfutás például éveket vág le az artériás korodból, és egy friss tanulmány, amelyet Astrid Roeh vezetett az Augsburgi Egyetemen, lehetséges kapcsolatot mutatott ki a maratoni futás eredményeként javult kognitív funkciók és a jobb szemegészség között.
De mi a helyzet a pszichológiai motivációkkal? Erre minden futó más választ ad.
Matt Huff, New York-i maratonista, a Mire számíthatsz a maratoni felkészülés és futása során című könyv szerzője, aki idén kilencedik maratonját teljesítette Berlinben, azt mondja, hogy a versenyzés iránti szenvedélye „közvetlenül abból fakad, hogy késleltetett kielégítésű junkie vagyok”.
„A sikerélmény, amikor átlépem a célvonalat, mindig visszajön”
– mondja.
„Van egy túlfeszültség benne, amit más sportoktól nem kapsz meg. Az a rengeteg idő és erőfeszítés ugyanis, amely egyetlen maratonra megy, eltörpül egy-egy focimeccs vagy teniszmeccs mellett. Keresztül kell vinned magadat a poklon ahhoz, hogy befejezd ezt az egyetlen feladatot.”
Más futók számára a fizikai korlátok túllépése a motiváció része. Tom Eller siket születésű maratonista, aki Essenben, Németországban él. 11 maratont futott, közöttük 2: 47: 11 -es idővel a 2019-es berlini maratont, ezzel ő lett a leggyorsabb siket német maratonfutó. Eller, aki siket és vak diákokat tanít, azt mondja:
„Kihívást állítok az életembe, amely kommunikációs korlátokkal rendelkezik, azzal, hogy világszerte maratonokat futok, hogy megmutassam az embereknek, hogy még a fogyatékkal élők is nagyszerű dolgokat tudnak elérni. példakép vagyok.”