Az elmúlt egy év megpróbáltatásai után egyre markánsabban vetek véget azoknak a kapcsolataimnak, amikről úgy érzem, hogy nem visznek tovább, nem építenek. Néha már ijesztő is, mennyi embert zárok ki, engedek el, de azokat a határokat, amiket kijelöltem, nem fogom lebontani vagy máshova áthelyezni. Egyelőre biztosan nem.
Ne hagyd, hogy mások húzzák meg a te határvonalaidat
Ilyen a szabadságom „korlátozása” és a döntéseim értékelése, minősítése is. Addig, amíg csak magamnak tartozom elszámolással, nem igazán tűröm el, hogy ezekért bárki számonkérjen.
Sokat gondolkodtam azon, mikor kezdtem el ennyire nehezen viselni azokat a kereteket, amiket mások állítanak fel, és rám vetítve is érvényesnek érzik. Azt hiszem, olyan sokáig akartam mindenkinek megfelelni, hosszú évtizedekig mások kedvére tenni, problémákat megoldani, hogy teljes mértékben kifáradtam, elfogytam. Ebből fakadóan lávaként tör fel belőlem annak az érzése, hogy úgy cselekedhessek, hogy ne azt kelljen néznem közben, hogy amit teszek, kinek tetszik vagy kinek nem. Ettől függetlenül a felelősségvállalást ugyanolyan fontosnak tartom. Olvass még a témában
A kislányom dührohamot kapott az iskolában – azt hittem, ismerem a lányomat
„Ha ezt rendeli az étteremben, rögtön tudom, hogy igazából nem gazdag” – Ultragazdagok mesélnek arról, mi leplezi le, aki csak gazdagabbnak akar tűnni
Ezt hozza 2026. október 30. a numerológia szerint: szabadság és kaland
„Mosótündér, smink-gép és zsebek!” – Mire vágynak a nők? (nem gyémántokra)

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






