Sokan esünk abba a hibába, hogy magunkat okoljuk olyan dolgokért, hibákért, eseményekért, amikért nem kellene. Ez előfordulhat akkor, ha egy rosszul alakult ügyért magunkra vállaljuk a teljes felelősséget, holott az nem csak rajtunk múlt, hogy ennek ilyen kimenetele lesz – ilyen lehet például egy párkapcsolati probléma, amiben mindkét fél hibás.
De sokan még olyan dolgokért is önmagukat képesek hibáztatni, amihez végképp semmi közük – ilyen lehet, ha például valaki rosszul reagált egy cselekedetük, mondatuk miatt, félreértve azt. Az önhibáztatás sajnos alattomosan be tud kúszni a mindennapjainkba, így egy idő után már észre sem vesszük, hogy folyamatosan magunkat ostorozzuk, persze feleslegesen. Ha te is rendszeresen esel ebbe a hibába, akkor most adunk néhány tippet, ami segíthet leszokni az önhibáztatásról.
Miért vagyunk hajlamosak magunkat hibáztatni?
Az egyik legjellemzőbb, hogy az érzéseinkért, illetve amiatt, ahogy az érzéseinket kezeljük. Persze, nem tűnik túl erős dolognak kiborulni, sírni, átmeneti letargiát megélni, de ha rosszul érzed magad, és erre van szükséged, hogy feldolgozd az érzéseidet, akkor ne szúrd le magad, amiért így reagálsz.
Szintén nagyon gyakori, hogy a hibákért, elrontott dolgokért bántjuk magunkat, amit képesek vagyunk annyira megszokni, hogy már attól is kétségbe esünk majd, ha a munkában elrontottunk egy apróságot. De mindig szem előtt kell tartani azt, hogy emberek vagyunk, és követünk el hibákat. Gondold csak át, hogy másoknak mennyire könnyen meg tudsz bocsájtani ilyen helyzetekben, akkor magadnak miért nem?
Az önhibáztatás egyik valóban legfeleslegesebb megnyilvánulása viszont az, ha más emberek hibáit vesszük a saját vállunkra, vagy magunkat állítjuk be bűnbaknak. Sokakkal megesik, hogy azért ostorozzák magukat, mert valaki nem úgy viszonyul hozzájuk, ahogy azt elvárták tőle, nem szereti őket úgy, ahogy azt várták, és ilyenkor saját magukat kezdik rossznak látni. Attól, hogy valaki nem azt az emocionális reakciót adta, amit elvártál, miért éreznéd magadat felelősnek? Mind független egyének vagyunk, akiknek megvan a joga ahhoz, hogy azt gondolják és érezzenek, amit akarnak: éppen ezért te nem leszel attól rosszabb, ha valaki nem téged választ.
Gyakori tényező a körülmények: meghiúsult dolgok amiatt, mert egy tőlünk független személy hozott egy olyan döntést, ami ezzel járt. De ide tartozik az is, ha olyasvalakiben bíztunk meg, akiben nem kellett volna. Természetesen nem arra bíztatunk, hogy ha bármi negatív dolog ér, azt kend a környezetre, a rossz időzítésre és hasonlókra, de ahelyett, hogy azonnal magadat teszed felelőssé, először gondold át a folyamatot, ami az adott problémáig eljuttatott.
Ha lelkiismeret-furdalásodvan amiatt, hogy valamire szükséged van, akár a karrieredben, egy kapcsolatban, vagy az élet bármilyen területén, amit úgy érzed, hogy nem kapsz meg, az is az önhibáztatás egy formája. De miért is éreznéd magad rosszul amiatt, hogy vannak dolgok, amik a fejlődésedet, boldogságodat szolgálják? Ez még nem egyenlő azzal, hogy önző vagy, vagy nem tudsz megelégedni azzal, ami jutott, csupán haladnál tovább az utadon ahelyett, hogy egy helyben toporogsz.
Végül sokakra jellemző az is, hogy a múltban elkövetett hibákért, vagy akár a tőlük teljesen független dolgok miatt ostorozzák magukat, akár évekkel később is. Fontos, hogy ezeket a történéseket fel tudjuk dolgozni, el tudjuk engedni, mert hosszú távon szorongást fognak okozni, és gátolni fogják bizonyos cselekedeteinket. Ha valami már nagyon régen történt, megváltoztatni már nem fogod tudni, de törekedhetsz arra a jelenben, hogy kijavítsd valamilyen módon, ahelyett, hogy csak passzívan magadat gyötröd.
Hogyan szokhatsz le arról, hogy magadat hibáztatod?
Az első lépés az, hogy ahelyett, hogy azt mondogatod magadnak, hogy ezt vagy azt kellett volna tennem, így kellett volna reagálnom/cselekednem, inkább fogd fel úgy, hogy lehetőséged lett volna másként dönteni ahelyett, ahogy végül tetted. Ezzel máris kevésbé leszel önhibáztató, sokkal inkább megtanítod magadnak, hogy vannak más utak, amiket választhatsz, és így rögzítheted magadban ezeket, hogy a jövőben másként cselekedj majd. Ezzel pedig sokkal könnyebb lesz a továbblépés.
Emellett fontos az is, hogy ne csak önmagadat szemléld a szituációkban, hanem a nagy egészet, a teljes képet, a körülményeket és más emberek szerepét is megvizsgáld. Ha végigveszed, mi juttatott el egy adott dologhoz, rájöhetsz, hogy nem minden a te felelősséged. Ne csak magaddal légy kritikus, hanem másokkal is.
Végül fontos, hogy bízz magadban és szeresd önmagad. Ez a legnehezebb lépés, de ha tiszteled és elfogadod magad, akkor könnyebben elfogadod a döntéseidet is, hiszen tudni fogod, hogy valamiért ezeket szeretted volna meghozni. Csak azért, mert egyszer elkövettek egy hibát, valószínűleg másokra sem fogsz megharagudni hónapokra, akkor magaddal miért tennél kivételt? Ha bízol magadban, egy idő után úgy fogod érezni, hogy jó döntéseket hozol, amiknek helye van az életedben, ha másért nem is, azért, hogy okulj belőlük.