Anya – közepest kap
Az időbeosztás ebben az évben nem ment túl jól, sajnos ezt be kell ismernem. Csak két gyerekem van, és mégis olyan sokszor hibázom! (Vajon hogy csinálják azok, akiknek több gyermekük van?) Vittem már olyankor suliba őket, amikor tanítási szünet volt. Mentségemre legyen mondva, munkanap volt, csak épp tanítás nem. Előfordult már az is, hogy ünnepélyre nem ünneplőben küldtem el őket. De ezt a sort sokáig lehetne még folytatni. Nem vagyok tökéletes, de igyekszem. Rég rájöttem, hogy minden akkor megy a legjobban, ha az időt jól osztom be. Ebben a tanévben ez nem igazán sikerült. Minden kicsit sok volt.
A nagyobbik lányom most volt nyolcadikos – azt hiszem, elég, ha csak ennyit mondok. Nem álltam a helyzet magaslatán. Folyton fáradt voltam, rengeteget dolgoztam, és sok veszteség is ért. Ezek így együtt nem igazán a legjobbat hozták ki belőlem. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, másoknak sem volt olyan könnyű ez a tanév (ahogy a körülöttem élő anyukákat elnéztem). Nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy én elképzelem. Sok-sok tényező adódik, amik keresztülhúzhatják a számításomat. Idén ez hatványozottan is igaz volt.
Már év elején elterveztem, hogy mindent felírok egy naptárba, hogy semmit soha ne felejthessek el. Na, ez nem jött össze. A sok elfoglaltság mellett egy csomó minden kiesett a fejemből. Csoda, hogy a tanév végét le tudtam menedzselni úgy, ahogy elterveztem. A nagylányomnak lett táncruhája, befizettem mindent, elvittem őket fogorvoshoz a megbeszélt időpontban, beírattam a nagyot a középiskolába, még diákigazolványt is igényeltünk a kormányablakban. Emellett az edzésekre is odaértünk. A kismillió tennivaló jövőre csak sokasodni fog, így muszáj lesz valahogy magam rávenni arra, hogy határidőnaplót vezessek. Ez a tanévem egy erős közepes, van még hova fejlődnöm.
A nagyobbik lányom most volt nyolcadikos – azt hiszem, elég, ha csak ennyit mondok. Nem álltam a helyzet magaslatán. Folyton fáradt voltam, rengeteget dolgoztam, és sok veszteség is ért. Ezek így együtt nem igazán a legjobbat hozták ki belőlem. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, másoknak sem volt olyan könnyű ez a tanév (ahogy a körülöttem élő anyukákat elnéztem). Nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy én elképzelem. Sok-sok tényező adódik, amik keresztülhúzhatják a számításomat. Idén ez hatványozottan is igaz volt.
Már év elején elterveztem, hogy mindent felírok egy naptárba, hogy semmit soha ne felejthessek el. Na, ez nem jött össze. A sok elfoglaltság mellett egy csomó minden kiesett a fejemből. Csoda, hogy a tanév végét le tudtam menedzselni úgy, ahogy elterveztem. A nagylányomnak lett táncruhája, befizettem mindent, elvittem őket fogorvoshoz a megbeszélt időpontban, beírattam a nagyot a középiskolába, még diákigazolványt is igényeltünk a kormányablakban. Emellett az edzésekre is odaértünk. A kismillió tennivaló jövőre csak sokasodni fog, így muszáj lesz valahogy magam rávenni arra, hogy határidőnaplót vezessek. Ez a tanévem egy erős közepes, van még hova fejlődnöm.
A nyolcadikos tinédzser – jelest kap
Ez az év nemcsak azért volt nagyon nehéz, mert tisztességesen lenyomta a nyolcadik osztályt, hanem azért is, mert volt felvételi vizsga, sportsérülés miatti leállás, kemény helyzetek, amiket nem egyszerű feldolgozni. Ő mégis végigcsinálta. Becsülettel tanult, készült minden dolgozatra, igyekezett megfelelni minden fronton. Ez az egész megspékelve a hormonok játékával, talán a legbonyolultabb, legnehezebb élethelyzet az ember fiatal éveiben.
Felvették abba a gimibe, ahova be szeretett volna jutni. Ezért nagyon büszke vagyok rá. Egyedül érte el, saját akaratából. Meg kell, hogy mondjam, nem igazán látok mostanában ilyen eltökéltséget. Na jó, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de jó látni, hogy ilyen nehézségek közepette, tanárhiányban milyen keményen harcol a gyermekem azért, amit szeretne elérni. Egyértelműen jelest kap erre a tanévre.
Felvették abba a gimibe, ahova be szeretett volna jutni. Ezért nagyon büszke vagyok rá. Egyedül érte el, saját akaratából. Meg kell, hogy mondjam, nem igazán látok mostanában ilyen eltökéltséget. Na jó, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de jó látni, hogy ilyen nehézségek közepette, tanárhiányban milyen keményen harcol a gyermekem azért, amit szeretne elérni. Egyértelműen jelest kap erre a tanévre.
Olvass még a témában
Az ötödikes kiskamasz – jelest kap
Az alsóból a felsőbe kerülni olyan, mint amikor az oviból első osztályba kerül egy gyermek. Mérföldkő. Tartottam tőle, hogy hogyan veszi majd az akadályt a kislányom, hiszen új osztályfőnök és sokkal nehezebb tananyag vár rá, mint eddig. Ő egy örökmozgó sportoló, akinek kínszenvedés a tankönyvek fölött görnyedve bevágni a tanulnivalót. Ennek ellenére szép bizonyítvánnyal zárt ő is. A sport mellett ez igazán klassz teljesítmény.
A cikk folytatódik, lapozz!
