Ruben Östlund A szomorúság háromszöge című filmje nyerte az idei cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát. Ha lenne a legjobb hányásjelenetnek járó díj, azt is megnyerte volna. A film első fele egy luxushajó fedélzetén játszódik, ahol a szupergazdagoknak újabb és újabb ragacsos fogásokat tálalnak fel. Ez még akkor is émelyítően néz ki, amikor a hajózás zavartalan, de amikor egy vihar oldalra billenti a hajót, bekövetkezik az elkerülhetetlen.
„Ha már meg kell csinálni, akkor sokkal jobb, ha messzebbre megyek, mint amit a közönség várna tőlem” – mondta Östlund a Filmmaker magazin egyik interjújában. „Azt hiszem, a forgatókönyvben szerepel egy utasítás: „Ez a jelenet olyan hosszúra nyúlik, hogy a közönség elkezdjen arra gondolni: könyörgöm, mentsék meg ezeket az utasokat ettől a szenvedéstől”.
Nem ez az egyetlen gusztustalannak titulált alkotás
Röviden, A szomorúság háromszöge a filmek azon sokat szidott csoportjába tartozik, amelyek olyan undorító testi funkciókkal foglalkoznak, amelyeket inkább zárt ajtók mögött tartunk. Olyan filmek ezek, amelyekben ezek a testi funkciók különösen zajosak, hosszadalmasak és kínosak a szóban forgó szegény szereplők számára. És különleges reakciót váltanak ki a nézőkből. Olvass még a témában
Néhány ilyen film a cannes-i szíveket is megnyerte. 1983-ban a fesztivál második díját, a Grand Prix-t a Monty Python Az élet értelme című filmje nyerte el, amelyben Terry Jones hegyméretű Mr Creosote-ja egy francia étteremben végigcsámcsogja az étkezést. John Cleese fehér nyakkendős pincére rábeszéli, hogy egye meg az „ostyavékony mentát”, amitől a belei felrobbannak. De ez a film és A szomorúság háromszöge a kivételek közé tartozik.
Általában az undorító dolgokat megjelenítő filmek nem nyernek rangos díjakat. Akár Finch (Eddie Kaye Thomas) az Amerikai pitében a lányvécékben szenved szörnyű hasmenéstől, akár Brundle (Jeff Goldblum) A légyben a szájából csöpögő halványzöld ragaccsal oldja fel az ételét, azok a filmek, amelyek arra törekszenek, hogy undorodjunk, legyenek vígjátékok, vagy horrorfilmek, gyakran elutasításra találnak a filmes zsűri előtt. Pedig sokak szerint igazi tabudöntögető, útkereső alkotásokról van szó.
