Tanárnak lenni nem munka, hanem hivatás és sajnos olykor a tanulók sorsa összetöri az oktatójuk szívét, ahogy az alábbi esetekben is.
Privilégium
Került a gimis osztályomba egy fiú, akiről hamar elterjedt, hogy „nevelőnője volt”, így mindenki elkönyvelte elkényeztetett gazdagcsemetének. Egyik óra után bent maradtam kicsit beszélgetni vele és elmondta, hogy a szülei meghaltak 13 éves korában és mivel a családja messze lakott, fizettek egy házvezetőnőt, aki főzött, takarított rá, de tulajdonképpen végig egyedül volt. „Nem érzem, hogy ez akkora privilégium lenne.” mondta. Azóta sem értem, hogyan lehetséges, hogy a családja többi tagja közül senki nem vette magához és jobbnak látták elintézni a gyereket egy bejárónővel…