A sokk
Amerikában éltem egy ideig, volt egy kedves kolléganőm, Jill, aki húsz éve volt együtt a férjével, Tommal. Az évfordulójuk után a férj azt mondta, hittérítő szeretne lenni a Fülöp-szigeteken, amit Jill – mint jó feleség – támogatott is. Tom rendszeresen írt emailt, amiben leírta, milyen boldog, hogy terjesztheti az igét és rendszeresen kért pénzt, mert a hittérítő állás persze nem fizetett jól. Fél évvel később hazatért, egy húsz éves lánnyal. Közölte Jillel, hogy papíron már elváltak – Amerikában erre van lehetőség sajnos, mert aláhamisította a nő aláírását – és szedje a holmiját, mert ő költözik be a házba az új menyasszonnyal.
Addikció
Középiskolában volt egy lány osztálytársam, aki enyhe szellemi fogyatékossággal rendelkezett, de szerettük, mert vidám, kedves és szorgalmas volt. A másik osztályból pár „menő” tanuló összebarátkozott vele, aminek nagyon örült, mert így ő is menőnek érezhette magát. Nekem gyanús volt a nagy haverkodás és igazam is lett: mint kiderült, csak kinevették és rászoktatták a cigire és az italra. Féléven belül elküldték az iskolából, mert rendszeresen piát és cigit lopott a boltból, illetve részegen járt be.
Olvass még a témában
Gondtalan időskor
Apám több, mint 30 évig dolgozott ugyanannak a nagy cégnek. Mindig korábban ment be, mindig ő jött el utolsónak, soha nem volt vele semmi gond, még betegszabadságot is alig vett ki. 35 év után járt volna neki teljes nyugdíj, a 32. évben küldték el, hogy jóval kevesebbet kelljen fizetni. Ez teljesen összetörte, depressziós lett, minden betegség kijött rajta és pár év múlva meg is halt.
A cikk folytatódik, lapozz!
