Az agyunk néha képes egész megdöbbentő dolgokat generálni. Egyszer elhiteti velünk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, bármire képesek, majd egy másik pillanatban lehúz a mélybe. Ilyenkor résen kell lennünk és elhinnünk, mindez csak tévhit és illúzió, mert a gondolatainkat mi teremtjük.
„Lefogyok és boldog leszek!”
Hányszor, de hányszor mondtuk el ezt életünk során a barátnőimmel, megszámolni sem tudom. Mindig azt gondoltuk, hogy az az öt kiló választ el miket az édeni boldogságtól, aztán mikor megszabadultunk tőle, nem lettünk boldogabbak, maximum frusztráltabbak. Elhinni azt, hogy a boldogság a kilókon múlik, hatalmas önbecsapás.
Persze a harmonikus, kiegyensúlyozott élethez kell a jó fizikum és az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, de valójában a kilóknak semmi közük a boldog élethez.
Amikor valaki túlságosan rá van feszülve a külsőségekre, az nagy belső hiányosságokra utal. A boldogság feltétel nélküli, vagyis nem szabadna, hogy bármitől is függővé tegyük. Boldogság az, hogy létezünk, reggel megihatjuk a kedvenc kávénkat, hogy van kit szeretnünk és szeretve lennünk és még a bedarálós hétköznapokban is meglátjuk azt, hogy mennyire szerencsések vagyunk.
„Bepasizok és boldog leszek!”
Sok ismerősöm szájából hallottam már ezt a mondatot és volt, amikor még én is elhittem, hogy a saját boldogságom egy másik embertől függ. Azt mondják, mikor megtalálod a másik feled, akkor lesztek majd egy teljes egész. Egyre inkább tudok azonosulni azzal a nézettel, miszerint mindenki önmagában teljes egész és csakis két teljes egész tud harmóniában létezni egymás mellett.
Mindaddig csak kapaszkodót keresnek a másikban és elhiszik, hogy önmagukban nem tudnának boldogan élni.
Ezért is van olyan sok társfüggő ember. Bár a magány néha tényleg kegyetlen tud lenni, de csak addig a pontig, amíg meg nem szereted önmagad társaságát és el nem hiszed, hogy te egyedül is bármire képes vagy. Aztán persze ez nem azt jelenti, hogy be kell zárnod a szívedet. Inkább azt, hogy képes legyél megválogatni, hogy kiket engedsz magadhoz igazán közel, mivel tudod, hogy nem csak egy tölteléket keresel.
„Ha ezt megveszem, boldog leszek!”
Kinek ismerős ez a mondat? Nekem biztosan! Régen, mikor rosszkedvű voltam, mindig vásárlásba fojtottam a bánatomat és elhittem, hogy egy szép ruha, cipő, vagy táska tényleg kihúz a gödörből. Aztán vásárlás után mindig egy hatalmas űr volt bennem, mert ezek a pillanatnyi örömforrások tényleg csak néhány percig tartottak.
Badarság azt hinni, hogy egy cipő, vagy táska képes azt megadni, amire vágyunk.
Nagyon jó érzés szép ruhákba bújni, főleg, ha valaki szeret öltözködni, de nem egy tárgy lesz a boldogságunk kulcsa. Sokszor görcsösen kapaszkodunk tárgyakba, elhitetjük magunkkal, hogy egy új kocsi, lakás majd mindent helyre tesz. Csak utólag jövünk rá, hogy nem ezek a fontos dolgok. Legtöbbször a sok, kényszeres vásárlás valamilyen pótcselekvésnek tudható be, így talán kézenfekvő lenne elsődlegesen ezen dolgozni boldogságunk érdekében.
„Ha sikeres leszek, boldog leszek!”
Főleg férfiaknál tapasztalom, hogy önmaguk értékességét és boldogságát, sikereikhez kötik. Közben pedig teljesen elfeledkeznek akár arról is, mennyire szerencsések, hogy van egy nő mellettük, aki magasról tesz ezekre a dolgokra és pusztán önmagáért szereti a férfit.
Az nagyon jó dolog, ha valaki agilis, vannak tervei és céljai. Nem az ötvenedik előléptetés fogja elhozni a boldogságot. Az viszont igen, ha valójában szereti, amit csinál, mindezt úgy, hogy nem a munka jelenti számára az életet. Sokszor a munkamánia is egy menekülési útvonal lehet a való élettől. A pénz nem egyenlő a boldogsággal, de igenis kell ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. Egy ponton túl, viszont az sem jó, ha elveszünk benne, mert a túl sok pénz is megváltoztathatja fontossági sorrendünket és elviheti a fókuszt a fontos dolgokról.