Négy éve voltunk házasok, amikor Zsanna elém állt egy monológgal a „potenciálról.” Kábultan hallgattam, ezért csak annyira emlékszem a szövegből, hogy ő nem tud tovább várni arra, hogy legyen belőlem valaki. Vitte a fele pénzem és elkezdett a bátyja pénzügyis haverjai között vadászni. Én az albérletemben fejlesztettem egy applikációt, amit haverom egy év múlva eladott a megfelelő befektetőnek. Vettem egy házat, egy jó kocsit és a könyvelőm azt mondta, még így is maradt annyi, hogy még évekig ne kelljen dolgoznom. Zsannával egy esküvőn találkoztam újra. Odajött az asztalunkhoz és azt mondta: „Hallom, feltörtél. Én mindig hittem benned, ugye tudod?” Elnevettem magam.
A reptéren mondta ki, hogy nem jön velem: egy szakítás a beszállókapu előtt
