Kortalanság

– Kora? –kérdezi a kartonozó üvegkalitkájában fontoskodó fehér köpenyes.   – 58 év. – feleli a percek óta egykedvűen álldogáló jó karban lévő asszony, majd elsiet. A reumatológiai szakrendelő előtt látom újra –elmerülten beszélget egy 30 év körüli férfival, miközben gondoskodó kezével megigazítja annak begyűrődött ingnyakát. Nemsokára ő következik.    – Megmondaná a hölgynek, ha kijön, hogy elugrottam a büfébe, és várjon meg? – fordul hozzám a férfi mosolyogva. Bólintok. Hosszú percek telnek el, mire átadhatom az üzenetet. Elnézést… a fia elugrott a büfébe, azonnal jön…- mondom, s nem igazán értem miért néz rám értetlenül a nő. Zavartan folytatom: Megkért, hogy mondjam meg Önnek… Már itt is vagyok… Mehetünk szerelmem? – toppan be végszóra a férfi, majd kézen fogta a nőt, s egy bólintással elköszönt. Szerelmem? Világossá vált minden…