- nem vettem zacskót a boltban, helyette vagy többször használatosat vittem, vagy a pénztárosok idegeire mentem,
- fémből készült szívószálat használtam, és kockáztattam, hogy elkapok egy kis száj- és körömfájást a szórakozóhelyeken, de ott sem kértem,
- otthon főztem magamra, így megspóroltam az elviteles dobozokat,
- ahol tudtam, a csomagolásmentes terméket választottam a csomagolt helyett (salátánál például nem is olyan nehéz a dolog, ha zöldségesnél vesszük).
A július elteltével kijelenthetem, hogy nagyjából ez is az a mennyiség, amit plusz rohangálás nélkül az ember kényelmesen meg tud tenni – és, mint tudjuk, környezetvédelmi mozgalom egészen addig lesz csak, amíg a mindennapi kényelmet nem kell feladnunk azért, hogy jót tegyünk a bolygóval. De már ez is sokat segít egyébként: ha azt vesszük, hogy egy ember egy nap csak egy darab műanyagzacskót használ, az egy hónapban már körülbelül 30, egy évben 365.
Ha egy egész budapestnyi embertömeg hagyná el csak a műanyagzacskókat, azzal a legpesszimistább számítások szerint is 640 millió 940 ezer darabtól szabadítanánk meg a környezetünket egy évben.
Szóval, nem kell ezt túlgondolni, de azért érdemes törekedni a minél kevesebb műanyaghasználatra – nem csak júliusban, hanem egész évben.
Az én júliusom a hétköznapokon kívül két nagyon jó barátnőm harmincadik születésnapi bulijából és egy lengyelországi kirándulásból állt, ami azt jelenti, hogy fokozottan nehéz helyzetbe kerültem a műanyaghasználat terén. Míg a mindennapokban kicsit könnyebb megoldani a változtatásokat, többek között azzal, hogy nagyjából minden nap főzök magamra, és vasárnap körültekintően bevásárolok a következő hétre, addig a bulikban és utazások során szinte lehetetlen megoldani, hogy ne kelljen nagyobb mennyiségű műanyaggal találkoznunk. Olvass még a témában
TESZT: ez a mediterrán tengerpart tükröz a leginkább Téged
„Engedje mindenhova és ne pofázzon vissza” Férfiak undorító kommentjei egy női robot bemutatója alatt
Emlékszel az F1-pilótára, aki összetörte a Herendi porcelánserleget? Lando Norris ma már milliók kedvence
Okosabb vagy, mint gondolnád? Teszteld az általános tudásodat!
Az első probléma ott kezdődött, hogy július elsején és másodikán én még Cipruson nyaraltam, a reptéren pedig vagy eldöntheti az ember, hogy szomjan hal, vagy vesz egy műanyagpalackos ásványvizet magának. Nekem a reptéri vécés vízhez nincs gusztusom, így sikerült már az első héten elrontanom a kihívást, de úgy döntöttem, hogy ez nem fogja a kedvemet szegni. Ugyanitt a reptéren egyébként vettünk egy kihangosító speakert, aki később a Jorgosz nevet kapta, az ő csomagolása is csupa műanyag volt természetesen, de megnyugtattam magam, hogy ezt nem dobjuk ki, hanem ebben fogjuk cipelni, tehát legalább nem egyszer használatos.
Az első bevásárlásnál is arcon csapott, hogy a szokásos szupermarketemben mennyi műanyagot veszek még úgy is, hogy viszem magammal a többször használatos zöldség- és gyümölcstáskámat, és hátizsákban, valamint külön erre legyártott táskámban viszem haza a kaját.
Rájöttem például, hogy a jégsaláta is be van csomagolva, a fejes salátát nem szeretem, a feketeerdei sonkát pedig vagy előre csomagoltan, vagy a sparos, szintén műanyagtartalmú csomagolásban veszem meg. Az édességről lemondhatok (legalább a diétámnak jót tesz), ha tésztát, lisztet, vagy bármilyen alap élelmiszert szeretnék venni, vagy elsétálok a csomagolásmentes boltokig (Pesten legalább erre van lehetőség), vagy műanyagcsomagolásban veszem meg. Mivel előbbire sajnos a mindennapokban nem sok időm van, az utóbbit választottam, újfent elbukva a kihívást.
Otthon legalább tényleg nem sok műanyagot használok, teljesen alap élelmiszerekből főzök, és még a kenyeremet is én sütöm az esetek nagy százalékában. Azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy a termékek nagy része, amit a mindennapokban használok, szintén műanyagcsomagolásban érkezik (a Szafi termékek például mind műanyagborításúak, és a fent említett tészta, a bulgur, a köles, a chia mag, a különböző magvak is így találhatók a boltok polcain).
A mindennapokat kicsit jobban rendszereztem, és ezzel is megspóroltam magamnak például a nassolás során elhasznált műanyagokat. A szokásos kölesgolyómat például néha megvettem, de csináltam mellette chia pudingot, sütöttem kakaós csigát, és mindig pakoltam gyümölcsöt is, így azért lényegesen csökkent a műanyagfogyasztásom. Figyeltem arra, hogy ha lehetőségem van rá, inkább olyan termékeket vegyek, ami nincs hatvanszor becsomagolva, de még így sem tudtam teljesen elhagyni a műanyagot.
Aztán jöttek a születésnapi bulik, ahol az egyikre például lufit vettem, a másikra úgy érkezett az ajándék, hogy kénytelenek voltunk műanyagot is használni hozzá. Az ajándékzacskók szintén műanyagbevonatúak voltak, és csak a második buliban sikerült időben szólnom, hogy nem kérek szívószálat, az elsőben adták automatikusan. A tortához műanyag tál és műanyag evőeszköz járt, így mostanra egyértelművé vált, hogy ezeket az eseményeket csúfos kudarcként írhatom a számlámra.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
