Három másodperc, ami két külön világot ütköztetett
Ott, abban a törékeny pillanatban önkéntelenül és azonnal kicsúszott a számon a válasz: „Miért nem?” Ez a villanásnyi, alig három másodperces párbeszéd azóta is velem van, és az elmúlt időszakban rengetegszer forgattam magamban.
Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez a pár szó sokkal többről szólt, mint a sminkünk védelméről vagy a pillanatnyi zavar áthidalásáról. Két teljesen különböző generáció, két eltérő világkép és az érzelmekhez való merőben más viszonyunk ütközött össze egyetlen mondatban.
A szüleink generációja számára a sírás gyakran egyet jelentett a gyengeséggel. Ők azt tanulták meg, hogy az érzéseket el kell fojtani, a könnyeket vissza kell nyelni, mert a külvilág elvárja tőlük a tartást, az erőt és a megbonthatatlan összeszedettséget. Számukra a „nem sírunk” egy tanult pajzs. Egy reflexszerű védekezés, ami arról szól, hogy ne veszítsük el a kontrollt és minden körülmény mellett maradjunk méltóságteljesek, erősek. Olvass még a témában
Ez az 5 leggyakoribb ok, amiért elveszítik varázsukat a hosszú távú kapcsolatok
„Jó volt, amíg el nem kezdett felnőni” – Férfiak történetei, akik sokkal fiatalabb nővel jártak
„Túl hangosan nevettem” – Mi az, amiért a nők elnézést kérnek, a férfiak viszont soha?
„Pick me girl”, femináci, momzilla – leértékelő címkék, amelyekkel a nőket illeti a társadalom
Biztos vagyok benne, hogy anyukámat is a legféltőbb, legtisztább szándék vezérelte: engem és saját magát akarta megóvni attól, hogy túlságosan sebezhetővé váljunk mások szeme láttára.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
